Kiállítás Csécse értékeiből – Értéknap a Pásztói járásban
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád Megyei Igazgatóság
A Csécse Településért Egyesület szervezésében 2013-ban – a Művelődési Intézet módszertani támogatásával, a közösségi gyűjtést használva – nagy lendületet vett Csécsén a hagyományok felelevenítése, megőrzése, azok továbbadása és az e köré szervezett rendezvények sokasága valósult meg az eltelt évek során. A teljes körű gyűjtést a tematikus kiállítások sora követte.
2018. február 24-én a művelődési ház szintén egy értékbemutatónak adott helyszínt, az egyesület és Csécse Község Önkormányzatának támogatásával. A kiállítás fő témája a huszadik századi csécsei parasztházbelső bemutatása volt. A rendezvényre meghívták a Pásztói járás tovább élő Közkincs Kerekasztalának településeit is, így jelen voltak polgármesterek, civil szervezeti tagok és vezetők, kulturális területen dolgozók, a környező települések képviseletében: Buják, Tar, Hasznos, Pásztó, Szurdokpüspöki, Palotás.
A szervezők a lakosság segítségével, a faluban még fellelhető bútorokkal és egyéb kiegészítő használati tárgyakkal rendezték be az emlékezetük szerinti szobát, konyhát és kamrát. Maguk is meglepődtek a dolgos kezek nyomán megmutatkozó gazdag gyűjteményen. Amikor egy-egy bútordarab a helyére került, egyre könnyebb lett a folytatás: már tudták, hogy mi kerül a szekrény mellé, majd hogyan következnek sorban a szebbnél szebb kincsek. A konyha szinte hívogatta a vendégeket a különböző látványosságokkal, a kamrában a stelázsin sorakoztak a befőttek és a savanyúságok, de a valamikori „hálóban” falra akasztva még a henger is megtalálható volt, amivel régen mintát festettek a meszelt falra. A szobában, a bölcső mellett, a gyermeket ringató anya a régi csécsei viseletet, a nagymamáik által hordott gyönyörű ruhát viselte. Ez a ruha régi fotó alapján készül és az egyesület hölgytagjai büszkén öltik magukra a rendezvényeken. A ruha nemcsak a kiállított női alakon mutatott jól, de az egyesület tagjain is megakadt a vendégek szeme, szintúgy a ma is köztünk élő amatőr kézműveseink munkáiban valamint Zagyi Gáborné verseskönyveit lapozgatva.
A rendezvény a Közkincs Kerekasztal településeinek műhelymunkájával kezdődött kora délután. A művelődési háztól egy kellemes sétát tettek a településen a meghívott vendégek és a vendéglátók, a verőfényes téli napsütésben, az ország első boldog óvodájába. A Csécsei Gézengúz Bölcsőde és Óvoda vezetője kalauzolása és tájékoztatója az intézményről ámulatba ejtette a látogatókat: egy óvoda, ahol a boldogságra nevelik a jövő generációt. Az ebéd elfogyasztása után Antalné Prezenszki Piroska a Közkincs Kerekasztal további terveiről tájékoztatta a jelenlévőket és méltatta a szervezők munkáját. Az óvodától búcsút vettek a vendégek, útjuk ezután a Kisboldogasszony-templomba vezetett, ahol rövid ismertetőt hallgathattak meg a templom történetéről és nevezetességeiről, többek közt arról, hogy itt fogadott egymásnak örök hűséget Madách Imre és Fráter Erzsébet. A templomi látogatást követően vette kezdetét a művelődési ház nagytermében, a kiállítás helyszínén, a délutáni program. Elsőként az óvoda Mese csoportjának előadásában sárközi táncokat és vonulós körjátékot láthatott a közönség, akik szép számmal töltötték meg a nézőteret. Az óvodásokat követően Lánczi Imréné, az egyesület elnöke köszöntötte a jelenlévőket, és egy kicsit visszatekintve a hagyományok ápolásáról, bemutatásáról és az összefogás erejéről osztotta meg gondolatait. Barna István, a település polgármestere a jövőbeni tervekről és egy nyertes pályázatról tájékoztatta a jelenlévőket: végre valóra válik egy régi álom, Csécsén is lesz faluház, ahol a kiállítások végleges helyet kaphatnak. Ezt követően Huczekné Rétvári Mónika a pásztói „NőKözPont” projektről számolt be, és ismertette a környező települések számára a benne rejlő lehetőségeket.
A Tari Pajtások Színjátszókör fergeteges előadásában Marschalkó Zsolt: Gyóntatás című darabja nyújtott felhőtlen szórakozást a nézőtéren helyet foglalóknak. Az előadás a Művelődési Intézet és a Teátrumi Társaság III. Pajtaszínházi projektjében elevenítette fel újra a falusi színjátszó körök mozgalmas életét. A hideg februári estében egy másik régi hagyományt, a téltemetést, kiszebáb és a gondűző koszorú égetést is eljátszották. Mindkettőt kivitték a művelődési ház elé, és rigmusokat kántálva körbejártak a falu utcáján, végül pedig elégették a szalmabábut és a szalmakoszorút, mintegy eltemetve a telet, hogy minél előbb jöjjön a jó idő, és az összes gondot űzze el, amit a koszorúra kötött szalagokra írtak a vendégek. A hideg téli szél megdideregtette a kitartó vendégeket, de nem bánták, mert az egész délutáni színvonalas, gazdag program olyannyira felmelegített mindenkit, hogy ezt már alig vették észre.
Sok ilyen kellemes baráti összejövetelre, programra van szükség, aminek csodás közösségépítő ereje van. Ezt ma megtapasztalhatták mindazok, akik a Csécse Értékeit bemutató kiállítást meglátogatták.
Szerző: Lánczi Imréné
Fotók: Csépe Attila és Bazsó Tamás
