Hungarikumok az ünnepi asztalon
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság
A „Művelődő közösségek Észak-Magyarországon” elnevezésű, EFOP-3.7.3-16-2017-00148 azonosító számú projekt keretein belül létrejött Hungarikum Műhely 2019. december 12-én tartotta ez évi utolsó foglalkozását Jász-Nagykun-Szolnok megyében, melynek a karcagi Déryné Kulturális, Turisztikai, Sport Központ és Könyvtár adott otthont. Ez alkalommal Pusztai Zsolt muzeológus, a Túri Fazekas Múzeum igazgatója filmvetítéssel egybekötött előadását láthatták, hallhatták az érdeklődök.
Az év végi ünnepek közeledtével mi más is kerülhetett terítékre a Hungarikumok széles kínálatából, mint a gasztronómiához kötődő értékek. Bevezetőjében az előadó röviden azt vázolta fel, hogy a Kárpát-medencében letelepedő magyarok táplálkozási szokásai hogyan módosultak az évszázadok során párhuzamosan az életmódbeli változásokkal.
Az ideérkező magyarok nomád, állattartó népként leginkább a szarvasmarha és juh húsát fogyasztották, a sertés fogyasztása a török hódoltság korában vált egyre elterjedtebbé. Jól ismert tény, hogy a Tisza és a Körösök mentén fontos szerepet játszott a halászat, annál meglepőbb volt arról hallani, hogy a régi szakácskönyvek tanúsága szerint nemcsak a vízi szárnyasokat, azok tojásait, de a veréb, rigó, gémek húsát is elfogyasztották, gazdagabb házaknál pedig pávahús is került az ünnepi asztalra. Az olyan régi fűszereket, mint a lestyán, borsikafű, ma már inkább csak Erdélyben használják, a mai magyar konyha elmaradhatatlan jellegzetes ízesítői (bors, pirospaprika, fokhagyma, vöröshagyma) őseink számára még ismeretlenek voltak, más népek közvetítésével kerültek asztalunkra.
Az előadó arról is szólt, hogy bár a magyarokról úgy tartják, húst hússal esznek, ez bizony egyáltalán nem volt igaz a kevésbé jómódú családok sokaságára, akiknek asztalára hús csak ünnepnapokon került, más napokon inkább a kölest, a kását, és az „öreg” ételeket (lebbencs, tarhonya) fogyasztották, s az asztalon mindig helyet kapott a jó magyar kenyér is.
Ezt követően került sor a kisfilmek vetítésére. Elsőként a karcagi birkapörköltről hangzott el, hogy mivel az állattartó kultúrához kötődik, így főzése igazi férfi foglalatosságnak számít, öntöttvas lábasban kell elkészíteni, a birka fejét is beletéve. Ezután egy másik Hungarikumról, a Pick téliszalámiról szóló film következett. Végül, de nem utolsó sorban a cirkos kalács készítését ismerhette meg a közönség, amely egy Kunhegyeshez kötődő ínyencség. Nevét onnan kapta, hogy a megkelt tésztát cirokszárakra tekerik fel, majd megkenik tojásfehérjével, belemártják cukros dióba, így sütik meg.
A jó hangulatú délután kötetlen beszélgetéssel zárult, ki-ki megfogalmazhatta az elhangzottakkal kapcsolatos észrevételeit. A legközelebbi találkozóra már jövőre, azaz 2020. januárjában várja a Hungarikum Műhely az érdeklődőket.
Rónyai László
Rimóczi Veronika
