Dióhéjban a Jász-Nagykun Szolnok megyei korai egyesületekről
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság
Jász-Nagykun-Szolnok megyében a polgári kortól kezdve az öntevékeny közművelődés, ismeretszerzés fontos szervezeti formáját alkották az egyesületek, illetve bizonyos szervezetek már a polgári kort megelőzően léteztek, főképpen vallási céllal.
Létrejöttek a nőegyletek, melyek a jótékonykodás legfontosabb szervezeti formáját jelentették. A nők a XIX. században „be voltak zárva”, azaz lényegesen kevesebb joggal rendelkeztek, mint a férfiak, számukra a közéleti szereplés egyetlen lehetséges szférája a jótékony, illetve a vallási egyletekben való részvétel volt. Az egyesületek másik fontos területe az olvasóegylet, illetve a casino volt.
Az olvasóegyletet elsősorban az hívta életre, hogy az újság, de különösen a könyv a polgári korban nagyon drága volt, így a művelődésben betöltött szerepét az egyszerű emberek között, vagy ahogy az egyik kisújszállási egyesület alapszabálya mondja „a középrendű polgárok között” az egyesületi könyvtár formájában összegyűjtött könyvtár biztosította. (Magyarországon az első nem egyesületi formában megalakított közkönyvtárak a XVIII. század végén jöttek létre.) Ezt a helyzetet az egyesületi alapszabályokban az egyesület céljaként „a könyvtár létrehozása” formulával határozták meg, illetve írták le.
A nem „középrendű polgárok” művelődését, társadalmi érintkezését segítette elő a casino. A vallásos-jótékony, illetve művelődési célú egyesületek relatív többségben voltak az egyesületek között. Ez a helyzet Jász-Nagykun-Szolnok megye polgári kori egyesületeinek az anyagában is tükröződik. A megye legrégebbi egyesülete egy 1917-ben benyújtott szabályzat szerint a szolnoki Fáklyatársulat, amely a Belvárosi Templom szentmiséinek „fényét emelte”. Ezt az egyesületet eredetileg 1808-ban alapították, de az erre közvetlenül utaló forrás nem maradt fenn.
A hányattatott történelemmel rendelkező megye egyesületi anyaga elsősorban „a közvetlenül a levéltárba kerülő iratok” forráscsoportjában maradt fenn, mivel az egyesületek alapszabályát a belügyminiszter hagyta jóvá a polgári korban. (Ez a gyakorlatban államtitkári, vagy osztálytanácsosi aláírást jelentett az alapszabály végén, „látta a m.kir. belügyminiszter” formulával, szükség esetén az alapszabályra vonatkozó megjegyzésekkel.) A jóváhagyott egyesületi alapszabály a vármegyéhez került, ott pedig a mindennapi ügyvitelt irányító alispán a vármegye irattárába helyezte, a megyei levéltárnok gondjaira bízva. Innen „a közvetlenül a levéltárba kerülő iratok” elnevezés.
A XX. században az olvasó és vallási egyesületek mellé felzárkóztak a sportegyesületek (Szolnoki Sportklub: 1905., Lawn Teniss Club – Jászberény: 1932.,), illetve a trianoni diktátum következtében katonai kiképzést is biztosító sportegyesületnek számító lövészegyesületek (Karczagi Polgári Lövész Egyesület: 1936.).
A megye agrárjellegéből adódó különös színfoltot pedig a viszonylag nagy számban megjelenő méhészegyesületek jelentették mint például a Kisújszállási Méhész Kör (1923).
Kecskés Ferenc
