„A legfontosabb mindig, amit együtt teszünk”
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád Megyei Igazgatóság
A Nemzeti Művelődési Intézet „Művelődő közösségek Észak-Magyarországon” elnevezésű, EFOP-3.7.3-16-2017-00148 azonosítószámú projektjének keretein belül Amatőr művészeti csoportok vezetőinek képzése műhelyfoglalkozás sorozat zajlott Nógrád megyében, Salgótarjánban 2019. októbertől 2020. novemberéig.
A 12 alkalommal, havi rendszerességgel, alkalmanként négy óra időtartamban megvalósuló műhelyfoglalkozás sorozat célja elsősorban néptánc gyermek, ifjúsági és felnőtt közösségekben dolgozók szakmai felkészítése, csoport létrehozása, ennek a képességnek az elsajátítása, tartalommal való megtöltése volt. A 12 alkalom során az amatőr művészeti területeken működő csoportok tagjai, illetve a csoportok vezetői számára szakmai, valamint csoportvezetési ismeretek átadása is része volt az egy évnek.
Változó helyszíneken találkoztak a résztvevők, éppen az aktuális témához (Táncház) vagy a 2020-ban megjelent covid-helyzetnek megfelelően, online módon tartva a foglalkozást.
A foglalkozások vezetője Szabó János volt, aki néptáncpedagógus, a Nógrád Táncegyüttes alapító tagja, emblematikus vezetője, táncosa.
Az első alkalommal a projekt ismertetése és a résztvevők egymással való ismerkedése mellett sor került a Nemzeti Művelődési Intézet és a Nógrád Megyei Igazgatóság tevékenységének bemutatására is. A foglalkozásvezető beszélt a nemzeti és a palóc identitásról valamint a hagyományátadás fontosságáról és lehetőségéről, valamint arról, hogy mindezt a néptánc eszközein keresztül hogyan tudjuk megtenni.
A második műhelyfoglalkozás középpontjába a néptánc-pedagógus személyiségének kérdése került: „a legfontosabb mindig, amit együtt teszünk” – mentén szó esett többek közt a szemléletformálás és a módszertan fontosságáról. A résztvevők személyes példákat, tapasztalatokat osztottak meg a foglalkozásvezetővel és egymással.
A harmadik alkalommal a Nógrád Táncegyüttes „Adventi Gála” című programjának megtekintésére került sor, majd a látottak alapján módszertani bemutató koreográfia készítése volt a feladat a résztvevők számára a következő foglalkozásra.
A negyedik alkalommal a Táncgálán látottak és a koreográfiák megbeszélése után a népviselet készítése, viselése volt a műhelyfoglalkozás témája. A megjelenés, tartás, járás viseletben, témakörben Mester-Szabó Ágnest is hallhatták a résztvevők, aki több évtizeden át népi táncolt, és a magával hozott viseleteket részletesen bemutatva, segített annak felöltésében is az egyik résztvevőnek. Többek közt hallhattak a jelenlévők arról, hogyan alakultak a viseletek korosztályok, társadalmi státusz szerint, hogyan alakultak ki a viselet elemei Magyarországon. Bemutatásra kerültek a Kárpát-medence jellegzetes viseletei.
Az ötödik alkalommal a mesemondás alapjaival ismerkedtek a résztvevők. Több népmese feldolgozására került sor táncpedagógia módszerekkel. A drámapedagógia és a táncpedagógia találkozásáról Sándor Ildikó népi mesemondó tartott előadást.
A műhelyfoglalkozások a tavaszi pandémiás időszakban online zajlottak, és elsősorban elméleti képzéssel, valamint online elkészített házi feladatokról – pár lépéses koreográfiák – küldött felvételek elkészítéséből álltak.
A hetedik, június végi alkalommal a Táncház mozgalom volt az elméleti témakör. A magyar táncház módszer az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára 2011-ben került fel. A testület a “Legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe” vette fel a módszert, amely a szellemi kulturális örökség átadásának magyar modellje. Az 1972-ben indult első Táncházról kisfilmeket vetített a foglalkozásvezető, Szabó János, aki szintén látható volt a táncosok között. A foglalkozás gyakorlati részében népzenére – instrumentális és vokális – szabad koreográfiát, majd egy-, két- és többlépéses koreográfiát készítettek a résztvevők.
A júliusi, nyolcadik alkalommal a salgótarjáni Táncházban jártak a műhelysorozat résztvevői, ahol a foglalkozásvezető – aki a Nógrád Táncegyüttest is vezette évtizedeken át – bemutatta számukra a próbatermet és a ruhatárat, mesélt a számos relikviáról, mely a falakat díszíti. A padlástérben lévő több száz ruha, szoknya, felső, csizma, cipő láttán elámultak a résztvevők, és kíváncsian, kutakodva, kincsekre lelve, viselet-elemekkel ismerkedve töltötték az időt. Szabó János foglalkozásvezető, és lánya, Szabó Ágnes írta a „Zsíri, Mári hoppsza Sári” című könyvet, mely kazári játékokkal és táncokkal foglalkozik. Ezek a játékok nagyban segítik kisgyermekkorban a helyes testtudat kép kialakulását. Az egyszerű ugróiskola, a kidobós, a csapatjátékok mind szerepet játszanak a tánclépések tanításának előkészítésében. A résztvevők lelkesen elevenítették fel gyermekkoruk ugróiskoláit, majd annak lépései alapján közös koreográfiát készítettek el.
A kilencedik, augusztusi alkalommal szintén a salgótarjáni Táncházban jártak a műhelysorozat résztvevői, és ezúttal koreográfiákat néztek felvételekről majd kielemezték őket, nehézség, korosztályi taníthatóság szerint. Mozgás nélkül ez az alkalom sem maradhatott, így a foglalkozásvezető Szabó János egyszerű eszközök használatát tanította és gyakoroltatta a résztvevőkkel: ugrókötél, zsinórok párhuzamosan hosszában fektetve és még hasonló, az iskolák, óvodák tornatermeiben fellelhető vagy akár otthon a háztartásban is előforduló használati tárgyak segítségével.
A szeptemberi műhelyfoglalkozáson művészeti előadás formájában Tálas Ágnes, a Hagyományok Háza oktatója előadásában népi játékokkal és néptánccal ismerkedtek meg a résztvevők, melyeket kifejezetten az óvodás és kisiskolás gyerekek részére alakított ki. Tálas Ágnes az élményalapú alkalmazásra helyezi a hangsúlyt, kiemelt figyelemmel a különböző jeles napokra, melyeket a tánc, mondókák és játékok segítségével ismertet meg a gyerekekkel.
Szabó János foglalkozásvezető az októberi foglalkozáson a szeptemberben elküldött feladatok megoldásait vette sorra, a lépések, lépésfűzések kerültek bemutatásra és értelmezésre. A mozgástanulás folyamatait és formáit tanulták meg a résztvevők a sebesség, időtartam tekintetében népdalok, mondókák kíséretében. A jelenlévők elmondták véleményüket a bemutatott formákról, milyen korosztálynak megfelelő inkább, mivel lehet még frissíteni, alakítani, változtatni.
A novemberi, záró alkalommal a résztvevők megtekintették a Szabó János foglalkozásvezető és a megyei koordinátor által összeállított összefoglaló ppt-t, mely a foglalkozásokon készült fotók sorozatát tartalmazta. Visszaemlékezve az eltelt időszakra, mindenki elmondta az általa tanult legfontosabb új ismereteket, hasznos ötleteket, praktikákat. A tanultakból mit és hogyan fog beépíteni amatőr csoportvezetői feladatai közé, melyek voltak a legemlékezetesebb foglalkozások, legmaradandóbb élmények, melyet beépíthet munkája során a gyermekekkel való foglalkozásba. A résztvevők emléklappal térhettek haza a foglalkozássorozat záró alkalmáról.
