A Kosárfonás alapjai – Elfeledett szakmák Nagybárkányban
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád Megyei Igazgatóság
A „Művelődő közösségek Észak-Magyarországon” EFOP-3.7.3-16-2017-00148 azonosítószámú projekt keretében 2019-ben a Nógrád megyei Nagybárkányban indult el az „Elfeledett szakmák, népi kismesterségek visszatanítása” tanfolyam. A foglalkozások kitűzött célja a kosárfonás alapjainak elsajátítása volt, amit a roma kultúra elemeinek feldolgozása, és a hagyományok felelevenítése ötvözött, így jutva el a kosárfonáshoz, mint hagyományos roma mesterség megismeréséhez, alap fogások elsajátításához.
Két foglalkozás alkalmával a kosárfonás alapjainak megismerése után az érdeklődők bepillantást kaptak egy másik elfeledett foglalkozásba, amelynek régen nagy hagyománya volt a településen. Nagybárkány híres volt a roma muzsikusokról, hiszen több családban is volt hagyománya a zenélésnek. Bacskai Balázs népzenész foglalkozás vezető mellett, Lenkó Péter a FOLT Népzenei együttes vezetője és Hrúz Szabolcs a Dűvő Népzenei együttes tagja segítségével ismerkedtek meg az érdeklődők a hagyományos roma hangszerekkel, dallamokkal, muzsikálási szokásokkal, táncokkal.
Az elméleti ismeretek során a rövid történeti visszatekintés mellett megismerkedtek a roma népzene alapjaival, jellemző hangszereivel a jelenlévők. A résztvevők között voltak olyanok, akiknek a nagyapjuk, édesapjuk még zenélésből egészítette ki a család jövedelmét, így nem voltak számukra ismeretlenek a bemutatott hangszerek. A cigányzenekarok legalább négy hangszer használnak: két hegedűt, melyek közül az egyik a dallamjátszó prímásé, és a kíséretet játszó kontrásé; nagybőgő és a cimbalom. Volt, aki ki is próbált egy-két hangszert, a hegedűket és a nagybőgőt és eljátszott néhány dallamot. Felelevenedett, hogy elsősorban a hegedű és a nagybőgő volt elterjedt az itteni muzsikusok között. Elmondták, hogy sajnos ez a „mesterség” szinte teljesen feledésbe merült már a faluban, a fiatalok sajnos már nem érdeklődnek e tevékenység iránt, pedig régen nagy megbecsülésnek örvendtek a muzsikus romák, hiszen a zenélés volt az egyik legrangosabb, legvonzóbb foglalkozás, mert a népzene erősíti a közösség identitását, fontos szerepet tölt be a roma közösségek megismertetésében is.
A hagyományokhoz kapcsolódóan felelevenedett milyen családi és közösségi alkalmak során szórakoztatták a közösséget (gyermek születése, esküvők, bálok), vagy éppen enyhítették bánatukat (temetések). 
A két utolsó foglalkozás alkalmával folytatódott a kosárfonás „visszatanítása”. Ez alkalommal egy gyümölcsös kínáló kosár aljának elkészítését sajátították el a résztvevők felelevenítve a már tanult fogásokat. A benyúló fül kialakítása, majd az elkészült kosarak hagyományos szegéssel történő lezárása már egy kis segítséget igényelt, de nem csak a foglalkozásvezető, hanem egy-két ügyesebb résztvevő is segített a többieknek. A foglalkozás résztvevői bár eleinte idegenkedtek a kosárfonástól, büszkén mutatták egymásnak az elkészült kosarakat, tervezve, hogy ki mit tesz majd bele.
A projekt során az is cél volt, hogy a hagyományos közösségi kulturális értékek átörökítésének elősegítése érdekében résztvevők megismerjék a helyi értékek feldolgozásának folyamatát ezzel is segítve, hogy a helyi roma hagyományok a települési értéktár részévé válhassanak, ezáltal érték mentés is történik. A mese, a roma népzene, néptánc segítségével megismerkednek a hagyományokkal, a hagyományos „ősi mesterségek” közül a kosárfonás alapjaival, ami segíti a célcsoportot, hogy cselekvő közösséggé válva maguk keressék és találják meg a válaszokat életük és társadalmuk kihívásaira.
Szigeti Lászlóné
