Üvegből kiszökő történetek, avagy hatalmas siker a pajtaszínházi bemutatón Keléden
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság
Üvegbe zárt történetek címmel mutatta be a Vérkő Színpad első színdarabját 2020. január 19-én a Vas megyei Keléden. Az előadás a Nemzeti Művelődési Intézet és a Magyar Teátrumi Társaság Pajtaszínház Programjában valósult meg.
Nem is lehetett volna mesebelibb a helyi bemutató Keléden, hiszen ezen a januári vasárnapon gyönyörű hóesésben indultak el a Vas Megyei Igazgatóság munkatársai és az érdeklődők a településre. Ahogy a hóesés is, a mesebeli csoda is egész nap kitartott, hiszen óriási sikerrel és tapsviharral zárult a kelédi csapat első nagy vállalkozása.
Szerencsére azonban mindez valóság volt. A kis hatfős csapat már szeptember óta együtt dolgozik színész mentorukkal, Szabó Róbert Endrével, és azóta igazi közösségé váltak. A település polgármestere, Feiler Ferenc köszöntő szavaiban kiemelte, hogy mennyire fontos volt ez a program a folyamatosan fejlődő Vas megyei kis falu számára. Keléden tényleg mindig történik valami, és ebbe most már az amatőr művészeti projektek is beletartoznak.
Éles Krisztina megyei igazgató mindig is szívügyének tekintette az apró falvak megmaradását, és ebben a közösségek megléte elengedhetetlen. Nem is akarta meghatottságát titkolni a sikeres bemutatón, ahol a település kétharmada jelen volt.
Az ünnepi eseményen megjelent a darab szerzője, Devecsery László, József Attila-díjas író, költő és a színmű alapjául szolgáló helytörténeti gyűjtemény szerzőjének fia, ifjabb Káldi Gyula is.
A rengeteg gratuláció és öröm közt azonban talán a legfontosabb, hogy miként élték meg a szereplők ezt az időszakot.
Feiler Annamária, csoportvezető:
„Már a bemutató óta azon búsulok, hogy most egy időre vége, hiányozni fog ez az egész. Az elején nem voltam annyira lelkes, de ahogy haladtunk előre, egyre jobban tetszett. Azt hiszem, amikor Budapesten jártunk a sajtótájékoztatón, akkor fordult át végképp bennem valami, hogy meg fogjuk ezt csinálni! Sőt folytatni is szeretnénk!”
Horváth-Kincses Ágnes:
„Én nagyon jól éreztem magam. Különösen a vége felé, mert előtte kishitű voltam, sokszor azt gondoltam, nem fog menni. De megmutattuk! És sikerült minden. Őszintén: nagyon szívesen folytatnám!”
Feiler Ádámné, Niki:
„Őszintén szólva az elején úgy voltam vele, hogy: Színjátszó kör? Itt? „Aztán jöttek a repülők…” (idézet a darabból, ami szófordulattá vált a szereplők közt), de komolyra fordítva a szót: eleinte csak úgy voltam hajlandó belemenni, hogy Annamari is részt vesz benne. Végül jobban belegondoltam a dologba és rájöttem, hogy igen. Miért ne? Hiszen tényleg egy pici falu a miénk, és amúgy sem túl eseménydúsak a mindennapjaink és persze, ki más csinálhatna itt valami programot, ha nem mi?! Elvégre mi vagyunk a fiatalság, és végre tényleg történik valami, amire szerintem, majd egy pár év múlva (már most is) annyira jó lesz visszagondolni. Azt hiszem a közösségi élet szempontjából hiányozni fog, hogy már nem lesz próba, nem lesz min izgulni. Szóval egy szó, mint száz, nem bántam meg sőt, örülök, hogy megismertelek titeket! Folytatni szeretném!”
Klenner Dávid:
„Én örültem neki, mikor megtudtam, hogy van ez a társulat, és beleférek még én is. Egy kicsit később kerültem be, nyilván feszes volt a tempó, de nekem pont ez kellett. Beilleszkedtem a faluba, a falu életébe. Mondhatni egyből belecsöppentem a kulturális élet közepébe! Az meg a sors iróniája, hogy én, mint a legújabb kelédi lakos, meséltem el a régi történeteket, mintha én annyira tudnám miről is van szó… a szerepem szerint hitelesen. Szóval abszolút köszönet, amiért a részese lehetek! Aztán jön a farsang! Lehet készülni arra!”
Bognár Alexandra
