Szamosháti tájegységi értékek mentén Panyolán – VII. Hagyományőrző Farsang
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóság
Az 50-es években, a szamosháti falvakban még élt a fonóba járás hagyománya. Kora ősztől a farsang végéig összegyűltek a lányok egy-egy háznál, hogy megfonják abban az évben termelt kendert. Az együttdolgozó lányok és asszonyok megtréfálására és szórakoztatására jelmezbe öltözött férfiak járták sorra a fonót. Őket követték az alakoskodók, mint például a gólya, kecske, akinek jelenléte a régi termékenységvarázsló eljárások emlékét idézték, valamint a medvetáncoltató és a medve is kedvelt alakjai voltak a dramatikus népi játékoknak a XIX. században.
Ezeket a hagyományokat kezdte el kutatni Muhari Zoltán Panyola polgármestere, aki a helytörténeti kutatások során jutott el a Szamosháti farsangig. Megismerte a településen bizonyítottan nagy hagyományokkal rendelkező „alakoskodást” és azonnal tudta, hogy ezt a régi népszokást fel kell eleveníteni, nemcsak a saját településén, hanem a szamosháti térségben egyaránt.
Délelőtt a közösségi házban megtartott kölyökfarsanggal vette kezdetét a rendezvény, ahol a gyerekek elsajátíthatták a farsangi álarc készítés fortélyait, játékos formában ismerkedhettek meg a farsangi hagyományokkal, kézműves foglalkozások résztvevői lehettek és betekintést nyerhettek a néptánc varázslatos világába.
Ebéd után vette kezdetét az állatalakoskodó, farsangi felvonulás, szatmári dramatikus játékok és portaprogramok kíséretében. Volt ott betyár-, halottas-, gólya-, medve-, kecske-, lovas-, szitás-, pulyaszedő és cigányasszony alakoskodó is, akik kedvükre „bosszanthattak” a kicsiket és nagyokat egyaránt. Az, aki a kabátja zsebében nem vitt haza azon a napon legalább két marék szalmát, az egész biztosan nem volt részese a farsangi forgatagnak.
Dramatikus, azaz párbeszédes jellegű alakoskodó játékok is éltek ezen a vidéken az 50-es években. Ezt az 1965-ből filmen dokumentált tréfás, lakodalmas rövid színdarabot idézték fel a Szamosparti Nyugdíjas Klub tagjai. A szertartást a pap celebrálta, aki mellett helyet foglalt a kántor, aki nem énekkel, hanem citerával emelte a lakodalom hangulatát. A menyasszony boldogító igen kimondását követően megszólalt a citera és bárki táncba vihette az újasszonyt.
Egész nap tárt kapukkal várták a Széles Gyula alkotó és kiállítóház munkatársai a kedves érdeklődőket, ahol a névadó emlékszobáját, az állatalakoskodók figuráit és egy régi disznótoros hagyományait felelevenítő szobát tekinthettek meg a farsangi felvonuláson résztvevők. Természetesen nem maradhatott el a farsangi fánk, citeraszó, néptánc, népzene, panyolai pálinka és a disznótoros sem.
Az esti vidám hangulatot a rozsályi Hajnalpelika Kisszínpad Kulturális Egyesület előadásában látható Csalafinta hozomány parasztkomédia alapozta meg, így természetes volt, hogy az Ököritói Fergeteges Táncegyüttes tagjaival közösen, a Csipkés zenekar talpalávalójával hajnalra mindenki elkoptatta a csizmája talpát.
Így történt, hogy Panyola mára már nem csak a „nemtudom” szilvájáról, pálinkájáról és hagyományőrző fesztiváljáról híres szatmári település, hanem a farsangi állatalakoskodó jelmezes felvonulással is letette névjegyét országhatáron belül és kívül egyaránt.
Nagy Edina
