Permakultúra és közösségépítés
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság
Decemberben zajlott a Nemzeti Művelődési Intézet Bács-Kiskun Megyei Irodájának szervezésében megvalósuló, „Települési kisközösségek és permakultúra” elnevezésű négynapos képzés Bugacon.
A két hétvégét felölelő program a Magyar Permakultúra Egyesület trénereivel, Bérces Dórával, Baji Bélával, Kardos Etelkával és Kispitye Attilával valósult meg.
De mit is jelent ez a – sokak számára ismeretlen – fogalom, amely oly nagymértékben hozzájárul a közösségépítéshez? A permakultúra az egykori paraszti bölcsességet, egyszerűséget ötvözi a környezettudatos gondolkodással és egy a mai korban is értelmezhető rendszert kínál mindazoknak, akik a szerény életmódot, a természettel harmóniában történő életet választják. A permakultúra egy ökologikus alapokon nyugvó életmód, melynek alapvetése, hogy a természet mintáit és törvényszerűségeit követve olyan életet, otthont, életteret, közösséget vagy üzleti vállalkozást tudjunk teremteni, amely az élővilág előnyére válik, regenerálja a Földet és társadalmilag igazságos.
A résztvevők többek között az alábbi kérdéseket járták körül: Miről szól a permakultúra? Hogyan tudjuk az elveit és a gyakorlatát beépíteni a mindennapokba? Milyen egy permakultúra ihlette kert vagy gazdaság? Hogyan juthatunk egészséges, tápanyagban gazdag élelemhez? Hogyan építhetünk közösséget a közvetlen környezetünkben és hogyan lehetünk részei egy hálózatnak? Miből lehet megélni zölden, igazságosan?
Az elmélet mellett az ismeretek gyakorlatban történő alkalmazása sem maradt el: a résztvevők a csípős idő ellenére sem voltak restek gumicsizmát húzni, és az egyik társuk kertjében tevékenykedni. A közös munka öröme és az együttműködés jelentősége az egész programra hatással volt; olyan kötetlen, családias hangulat alakult ki, amelyben a résztvevők bátran véleményt formálhattak és feltehették kérdéseiket.
A csoport több tekintetben heterogénnek volt mondható, ez azonban inkább jó hatással volt a csoportdinamikára és a képzés egészére. Az életkori diverzitás (a legfiatalabb résztvevő 15, a legidősebb 60 éves) a nézőpontok szélesebb körét eredményezte, a távolabbról (Vajdaság, Felvidék) érkezett résztvevők szerepe pedig a képzés céljainak máshová történő eljuttatásának, valamint potenciális új képzési helyszínek, közösségek létrejöttének elősegítése szempontjából jelentős.
A program nem csupán tudásbővítő, hanem – a közös munka felemelő érzését, kapcsolatokat-barátságokat, a közösségi lét fontosságát és inspirációt „továbbvivő” résztvevők visszajelzései alapján – közösségépítő funkcióval is bírt.
A folytatásra vonatkozóan is születtek elképzelések: tervek szerint a tavasz beköszöntével a tudásmegosztás és a közösségépítés jegyében „Permablitzek” keretében egymás kertjében folytatják a munkát; továbbá magbörzét szerveznek, ahol nemcsak a vetőmagok, hanem gondolatok is gazdát cserélnek.
