Palócfölde kincse
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Heves Megyei Igazgatóság
A Palócföldnek nevezett néprajzi tájegység hagyományait (gasztronómia, mesék, nyelv, díszítő motívumok, hímzés, viselet) Heves megyében főleg az északnyugati települések (Parád, Bodony, Mátraderecske, Recsk, Gyöngyöspata stb.) őrzik. A Palóc út Klaszter Egyesület, amely Heves megyei tagokat is tömörít, 2014 óta igyekszik különböző pályázatokkal és rendezvényekkel támogatni a palócság megmaradt értékeinek a bemutatását (pl. Palóc szekrénygalériák). A Hungarikum mozgalom, valamint a különböző pályázatok és rendezvények által, már egyre nagyobb hangsúlyt kap a településeken a palóc identitás erősítése, a turisztikai programokba való beemelése (pl. Palóc napok Parádon, Mátraderecskei Párnafesztivál).
A gyöngyöspatai hagyományos palóc keresztszemes hímzés mintakincs összegyűjtése, dokumentálása, felhasználása és átörökítése a célja annak a projektnek, amelyet a Nemzeti Művelődési Intézet Heves Megyei igazgatósága indított útjára a mátrai településen.
A 2019. szeptember 19-én elindult foglalkozásokon résztvevő közösség az eddig a szekrényben rejtőző gazdag keresztszemes motívumokat felhasználva tervez és alkot új használati tárgyakat.
A csoport vallja, hogy a helyi gyöngyöspatai palóc örökség (viselet, hagyományok, mintakincs) ápolása mellett nagyon fontos a megújítási lehetőségek keresése. A különböző mintákat Lovászné Juhász Rita népi iparművész irányítása mellett újítják meg és valósítják meg különböző használati tárgyakon (pl. táska, mobiltok, neszeszer) a résztvevők.
Az első foglalkozást Molnár Lászlóné Éva gondolataival zárták, amely esszenciális összefoglalója annak, amit a hímző közösség képvisel:
Patai palóc keresztszemes hímzések
Gyöngyöspatán sok helyen a szekrényekben még fellelhetők keresztszemes mintákkal díszített lenvászon törülközők, terítők, melyek régen az otthonok díszítését szolgálták. A sűrű szövésű, lenvászon anyagokra kézzel varrt palóc hímzést egyszerű motívumvilág jellemezte, főleg a virágmintákat részesítették előnyben. A központi virág elemeket bimbók, levelek, kacsok, kalászok gazdagították, melyek piros, kék, később zöld és rózsaszín színben pompáztak. A minta elhelyezése legtöbbször szalagszerű, amely végigfut a díszítendő területen. Ünnepi öltözeten és ajándékként alkalmazták, férfi ingek elejét, női kendőket, blúzok elejét, kézelőjét díszítették.
Ezek a hímzések a patai értékeinkhez tartoznak, és azt bizonyítják, hogy évszázadok óta jelen vagyunk a Kárpát medencében. A 19. századi palóc paraszti életforma kultúrájának megőrzése, felélesztése, a magyar nép műveltségének megjelenítése a magyarság egyetemes értékei között a mai modern korban a most itt élők feladata és felelőssége. Manapság egy kicsit könnyebb dolgunk van, mert a keresztszemes hímzést panama, kongré elnevezésű, többnyire pamut alapanyagra hímezzük, melyeken a szál-számolás sokkal könnyebb, mint a sűrű szövésű lenvászon anyagoknál. Fontos feladatunk, hogy a fiatalok figyelmét felhívjuk erre a csodálatos lehetőségre, amit őseinktől kaptunk, és itt van a kezünkben ez a kincs, éljünk vele. Mire gondolok? Brüsszeli felszólalásában a magyar megbizott gyönyörű hímzett blézert visel, a TV-ben nem egyszer látjuk a köztársasági elnök feleségét elegáns hímzett blúzban, a forma 1-es külföldi autóversenyző magyar hímzést visel a ruháján, Párizsban magyar divatbemutatón hímzett ruhákban pózolnak a manökenek, és még sorolhatnám. A ma itt élő fiatalok érdeklődése a hímzések iránt biztosíthatja, hogy fennmaradhatnak a jövőben is a 19. századi palóc életforma tárgyi kultúrájának értékei, és nőhet a hagyományőrzés mellett elkötelezettek száma. A kézimunka megismerését, alapfokon történő elsajátítását már egész fiatalon el lehet kezdeni. A szépre, értékesre való nevelés gazdagabbá és boldogabbá teszi őket felnőtt korukra.
Remélem, felkeltettem az érdeklődést, de még elmondom, hogyan változhat az életünk a kézimunka segítségével. Amíg az új technológiák, a mobiltelefon és egyéb kütyük lehetővé teszik, hogy mindig és mindenhol elérhetők legyünk, a kézimunka lelassulást és stresszoldást jelent. Jó a léleknek és a szemnek, türelemre, fegyelemre tanít, és gyógyító hatása is van. Enyhíti a depressziós tüneteket, a kreatív tevékenység ápolja a lelkünket, a színek hatnak az érzéseinkre, munka közben elfeledjük a szürke hétköznapokat, nem a betegségre, hanem az alkotásra fókuszálunk. A kézimunkázás csökkenti a vérnyomást, büszkeséggel tölt el, lazítja az izmokat, fejleszti motorikus képességeinket, késlelteti a mentális hanyatlást, csökkenti az izületi gyulladás kialakulását, jó közérzetet biztosít, szemtorna, jobb memória, és még sorolhatnám.
Végezetül nagyszerű dolog ilyen szép, elegáns és divatos, saját készítésű holmikban megjelenni, s így mi is részesei leszünk, hogy a 21. században átvihető örökség elemek a magyar nemzet identitásának meghatározó elemei maradhatnak.
Remélem, felkeltettem érdeklődésüket, és újra találkozunk a kézműves szakkörben.
(Molnár Lászlóné Éva)
Dr. Kelemen Éva
