Nyugdíjba vonul Miskolc kulturális életének emblematikus alakja
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóság
37 évnyi szolgálat után végleg befejezi a megszámlálhatatlan sikerekkel, élményekkel, eredményekkel, valamint a legrangosabb szakmai kitüntetéssel teli pályafutását Tánczos Tamás, a Miskolci Kulturális Központ Nonprofit Kft. intézmény igazgatója. Búcsúztatóján részt vett a Nemzeti Művelődési Intézet megyei igazgatója, a szakember egykori kollégája, tanítványa Tóth Csaba is.
Június 13-án, a Diósgyőri Várban csaknem félszáz prominens személy, magas beosztású hivatalnokok, régi és jelenlegi szakmai kollégák, hivatalos szervek képviselői, barátok tisztelték meg jelenlétükkel Tánczos Tamást, aki szép karrierrel büszkélkedhet.
Délelőtt 10.00 órakor már nagy volt a készülődés a Miskolci Mazsorett Együttesben, ugyanis az ő meglepetésműsorukkal várták a mit sem sejtő igazgatót. Akkor még ő sem tudta mi vár rá. A bemutatót követően rövid séta vette kezdetét a vár lovagtermébe, azonban útközben a csaknem száz lépcsőfok megtétele előtt, rövid szünetre megállt az ünnepi konvoj. Nagy csend.
Hosszú kihagyás után ismét eldörrent a vár díszágyúja – azonban most nem egy rendezvény apropójából, ahogy az eddig megszokott volt, hanem még a 2000-es évekre datálható – az eredeti ötlet megálmodójának, kitalálójának a kezétől. Hatalmas zaj és füst közepette indult a tömeg a felső várudvarba, ahol ünnepi fanfár várta az érkezőket.
Ezt követően a nemrég felújított lovagterembe invitálták az ünneplőket, ahol Novák Irén ügyvezető Miskolc Megyei Jogú Város döntéshozóinak jókívánságát tolmácsolta, majd hosszan méltatta a távozó kolléga több évtizedes munkásságát, szakmai sikereit, karrierjét, innovatív ötleteit és személyét.
Ezt követően a kollégák részéről Madácsi Ágnes művelődésszervező kolléga emlékezett vissza az együtt töltött időkre és kívánt mindenki nevében nyugodt, boldog nyugdíjas éveket. A Magyar Honvédség képviselője egy elbocsátó levéllel, az ő nyelvükön obsittal és emlékéremmel köszönte meg az együtt eltöltött, munkával teli időszakot.
Végezetül a hivatást elhagyó ünnepelt szólt, megilletődve kissé elcsukló hangon az őt megtisztelő közönséghez. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik meglepték és érdemesnek tartották, hogy részt vegyenek az ünnepségen. Külön megköszönte a kollégáknak és az önkormányzati munkatársaknak, akikkel az elmúlt csaknem négy évtizedben együtt dolgozhatott. Röviden ismertette pályafutásának fontosabb, emlékezetesebb állomásait, és megjegyezte: boldogan emlékszik vissza minden, a szakmában eltöltött időre; de ahogy sajnos, mint mindennek, ennek is itt van vége. Csendben mosolyogva hozzátette, persze nem örökre, hiszen egy jó, tapasztalt szakemberre talán még szükség lehet.
