Nyírségi és tirpák ételek a gasztrobuszban
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóság
“Hullatja levelét az idő vén fája, terítve hatalmas rétegben alája. Én az avart jártam, tűnődve megálltam: Egy régi levélen ezt írva találtam. ” Arany János idézete kifejezi mindazt, amit augusztus 8-án Nyíregyházán a Kossuth Rádió Országjáró szombat című magazinműsorában megtapasztalhattunk, hiszen a múlt lehullott levelek között Nyíregyháza értékeit, a kincseit, letűnt korok emléktárgyait, a Nemzeti Művelődési Intézet Gasztrobuszában pedig, a régi hagyományokat felelevenítő tirpák és nyírségi ételeket ismerhették meg a kilátogató vendégek és rádióhallgatók.
Aki csak átutazóban jár a „Nyírség fővárosában”, vagy csak pár napot tölt el Nyíregyházán, már annak is feltűnhet ezen táj és város egyedülálló mivolta a magyar városok, tájak sokszínű szőttesében. Alföldi a táj, alföldi a város, de már látótávolságban vannak a zempléni hegyek, a tokaji hegy, sőt a Kárpátok vonulata is. A homok, a szél különös tájformákat alakított ki, nem egyhangú lapos a táj, mint az Alföld nagy részén, hanem dombokkal, völgyecskékkel szabdalt.
A város számos a XIX-XX. század fordulójáról származó, szecessziós, polgári ízlést felmutató, míves épületekkel, régi hangulatú utcákkal rendelkezik. A boldog békeidők hangulata nemcsak ezen épületeken keresztül, de Sóstófürdő műemlékein keresztül, a Múzeumfalun, és a Jósa András Múzeumon keresztül is megérinti a látogatót.
Ha először járunk Nyíregyházán, akkor sétánkat a város főterén, a Kossuth téren kezdjük. A Kossuth tér díszburkolata a bolygókat megformáló kilenc kör alakú mozaikkal a Naprendszert jelképezi. A reneszánsz hangulatú, eklektikus Városháza épülete és a Kossuth Lajos emlékmű szomszédságában, ezen a gyönyörű téren csodálhatták meg a látogatók szombaton a Nemzeti Művelődési Intézet gasztrobuszát és abban készített nyírségi ételeket.
„Azt esszük, ami termett, nem igen válogatunk benne.” Talán ez a mondat fejezi ki a nyírségi emberek étkezési szokásait. Leginkább: burgonya, kukorica, bab, alma, tök, zöldség, uborka, káposzta, alkotják az ételkészítés alapvető hozzávalóit, kiegészítve a ház körül tartott állatok tejével, húsával.
Délelőtt Prohászka Béla Venesz-díjas mesterszakács közreműködésével egy újfehértói fürtös meggypálinkában pácolt kacsamell készült kakukkfüves sült paprikával. A komatál hagyományhoz kapcsolódóan, Kiss Andrásné pirított köménymaglevese, lángelőtt levesbetéttel került az asztalra.
A Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóság munkatársai mangalicazsírral gyúrt, pikáns édes-nemes parikával fűszerezett szabolcsi krumplis pogácsát tálaltak a gyönyörű komatálban.
A nap folyamán hatalmas sikert arattak a Kígyósi János ételszobrász által, művészi precizitással kifaragott dinnyeszobrok.
A megyére jellemző dinnye, alma és burgonya is fontos szerepet játszott a színes gasztronómiai kínálatban. A nagy hőség sem volt akadálya annak, hogy délután ismét fakanalat és nyújtótáblát ragadjanak a város szakácsai és cukrászai, akiknek szorgos keze nyomán elkészült a szabolcsi almás porlós, a sós és édes töltelékekkel feltálalt krumplilángos, valamint a lilahagymával, fetasajttal és szőlővel készült ízletes dinnyesaláta. Készítőik, Somogyi Mihály és Ilkuné Pósán Zsuzsanna, Görömbei Sándorné és Strankula Katalin valamint Horváth Vivien voltak.
A Nemzeti Művelődési Intézet Megyei Érték Játszóházában kicsik és nagyok játszva ismerkedhettek meg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hagyományaival, értékeivel.
“Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja a következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy de már ebből eszünk!” (Jókai Mór: A barátfalvi levita)
Nagy Edina
