Népi és vallási szokásaink, hagyományaink a közösségépítés jegyében
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Zala Megyei Igazgatóság
A tél beköszöntével, a karácsony közeledtével az ünnepvárás izgalma felfokozottabbá teszi mindennapjainkat, ez a történelmünk során sem történt másképp. Elképzelhetetlen lett volna a közösségek számára a népszokások nélkül az ünnep. A mai rohanó világban egyre jobban elhalványul a népszokások, hiedelmek jelentősége.
A karácsonyi időszakban az advent a meghitt várakozás időszaka a kis Jézus megszületése is sok hagyományt, népszokást felölel. A Zala völgyében a kis települések még tartják ezeket a közösségformáló szokásokat. Minden vidéken más formát öltött egy-egy népszokás, máshogy élték meg az emberek, de minden szokás egy dolgon alapult, az élményen. Mikor borúsabb idők jártak és szegényesen volt feltöltve a kamra, még akkor is vendégül látták és adományokat kínáltak a házról-házra járó Luca-napi alakoskodóknak, betlehemezőknek. A gyermekáldáshoz több népi hagyomány is kapcsolódik, egy máig élő hagyomány Zala és Somogy megyében, valamint a Palócoknál a komatál adása. Ez a szokás a családok és a családi kötelékek erősítéséről szóló, az újszülött közösségbe való befogadásáról. Az elnevezése a koma, avagy keresztszülő nevéből ered. A komatál egy bőségtál, melyet azon családnak visznek, ahol újszülött gyermek van, hiszen a gyermekágyas édesanya nem tudja ellátni a ház körüli feladatait. Az odafigyelés, a törődés jelképe a koma részéről, hogy egy tápláló, laktató házi ételekkel megrakott tálat visz a családnak. Az első karácsonyi időszakhoz kötött, erre a tájegységre máig jellemző szokás a Luca napja. Többféle hagyomány fűződik ehhez a jeles naphoz: Luca széke, Luca-napi búzaültetés, Luca-napi kotyolás és dologtiltás. A Luca-napi alakoskodók járták a településen a házakat és jókívánságaikkal örvendeztették a ház népét, cserében adományokat vártak. A Luca szék készítés máig fenn maradó hagyományaink egyike. A karácsonyi ünneplés a szentestével, karácsony előestéjével kezdődik, amelyen régen virrasztottak, böjtöltek és imádkoztak. A bábtáncoltató betlehemezés leginkább Somogy és Zala megyére volt jellemző a Nyugat-dunántúli térségben. Jézust köszöntő szokás célja, hogy az emberek ráhangolódjanak az ünnepre. A betlehem fából és papírból készült, egyszerűbb saját kézzel készített bábokkal adták elő játékukat. A betlehemezés után a regölés időszaka következett, a fiatal legények bundába és bekecsbe öltöztek, házról-házra jártak csörgő dobjaikkal és dudáikkal, jókívánságot adtak át és „összeregölték” az ifjú szerelmeseket. Más tájegységeken azokat a házakat keresték fel, ahol eladó leány volt. A regölés fő időpontja december 26-a volt. December végén a korbácsolás, subárolás következett, amikor egészséget varázsoltak és szerencsét kívántak az ifjak, nyírfavesszőből készült korbáccsal járták a települést és suhintották meg a „jányokat”. A Dunántúlon az egyik legjellegzetesebb szokásnak tartották a vesszőzést. A népszokások, hiedelmek a közösség egyik legfontosabb mozgatórugója. A hagyományok közösségformáló szerepe a gondolkodásmódban mutatkozik meg, mely kivetül a családi és a közösségi életre. Az elődeink szellemi és tárgyi kultúrájának megismerése már gyermekkortól fontos. Hagyományaink ápolása, kultúránk őrzése, bevezető a kulturális közösségi életbe. A népszokásainkkal kapcsolatos tudás átadása a következő generációk számára az egyik legfontosabb feladat, hogy az elsajátított kulturális értékekkel az egyének a közösségek aktív szereplőjévé váljanak.
Farkas Ildikó
