Minőség és Hagyomány – Értékké váló közösségek Vasban
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság
Népzenei együttesek, népdalkörök és néptánccsoportok megerősítését szolgáló műhelysorozatot indított útjára a Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatósága 2019. június 4-én. A Nemzeti Összetartozás Napján nemzeti értékeinket, hagyományainkat életben tartó amatőr művészek hajtottak főt egymás ténykedése előtt.
A programsorozat célja egyrészt a szemléletformálás, amely során a hagyományőrző közösségek önmagukat értékteremtőként fogják aposztrofálni; másrészt nemcsak az általuk létrehozott nívós alkotásokra, de magukra a közösségekre is értékként fog tekinteni környezetük. Az egymástól tanulás során a hagyományőrző közösségek önbecsülése megerősödik, új ismereteket szereznek, feltérképezik lehetőségeiket, és lelkesedésük, odaadásuk új erőre kap.
A vasi Megyeháza dísztermében megjelent néptáncosok, dalkörök képviselői, közművelődési szakemberek, polgármesterek, civil szervezeti vezetők első találkozása egy „pillanatfelvétel” készítésével indult. Túl azon, hogy mindenki elmondta honnan érkezett, mennyi ideje működő és milyen eredményeket elért közösséget képvisel; mi az, amivel Vas megye népművészeti életét gazdagítja, megfogalmazták a résztvevők elvárásaikat is a programmal kapcsolatban.
A lakosságszámában folyamatosan gyarapodó, a megyeszékhely szomszédságában lévő Nárai polgármestere éppúgy az összetartás megerősítésében és a falu egyediségének kihangsúlyozásában látja a kistelepüléseken életre hívott művészeti közösségek szerepét, mint a párszáz lakosú Káldon működő Káldi Napraforgók civil szervezet képviselői. A Sárvári Népművészeti Egyesület tagjai arról tettek tanúbizonyságot, hogy hosszú évtizedeken át képes fennmaradni és utánpótlást is generálni egy néptáncközösség, ha a bevált szokásaival egyfajta állandóságot visz működésébe, s közben újító kezdeményezéseivel – pl.: Népművészeti Szabadegyetem – élővé is teszi értékeit. Sitke közművelődési szakembere a citera és a népdal iránti „szerelem” továbbadásáról beszélt, míg Ikerváré az „egymás nélkül sötétben vagyunk” mottó igazságára irányította rá a figyelmet. A Vassurányi Kulturális Egyesület képviselői arról beszéltek, mi minden van az alaptevékenységen túl: nívódíjak és dalostalálkozó – a népdalok szeretete – a mérleg egyik serpenyőjében, minden ötlet és terv közös megvalósítása a másikban; s így kerül egyensúlyba egy kicsi falu lelke.
Kihívásként fogalmazták meg a műhelytagok a befogadó intézmények és a népművészeti csoportok közötti problémákat, a megyében fellelhető csoportok szorosabb együttműködését; a kellő tudással rendelkező csoportvezetők, tanárok megtalálásának és finanszírozásának kérdését, az alvófalvak „felrázását”, a középiskolás korosztály megtartását, a forrásteremtést.
Van igény Vas megyében az ilyen jellegű kerekasztal-beszélgetésekre, hiszen a hagyományok és az egykori falusi hétköznapi tevékenységek éltetése a gyökerek megerősítését és a jövőalkotó kezdeményezések kibontakozását egyaránt elősegítik.
Éles Krisztina
