Miket rejt egy agyagtömb?
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Baranya Megyei Igazgatóság
A Nemzeti Művelődési Intézet a „Művelődő közösségek Nyugat-Magyarországon” elnevezésű, EFOP-3.7.3-16-2017-00150 azonosító számú projektjének keretein belül 2019. október 31-én útjára indította az Elfeledett szakmák, népi mesterségek visszatanulása című projektet Baranyajenőn. A tanfolyam ebben az évben a fazekas hagyományokkal folytatódik szeptemberig, az első három hónapban az egyszerű technikával készült marokedények készítésével foglalkoznak.
A népi mesterségek közül az egyszerű technikával ismerkedtek először a tanfolyam hallgatói, és nagy sikerélménnyel gazdagodva el is készítették a saját öveiket, a szatyorfüleket és a rongyszőnyegeket.
A projekt 2020-ban a fazekas hagyományokkal folytatódik, majd az egyszerű technikával készült marokedények készítésével foglalkoznak. Az agyaggal való ismerkedésnek talán ez a legjobb módszere. Az agyagformázás technikájának különlegessége, hogy a kerámiát a négy őselem, a föld, a víz, a levegő és a tűz alkotja, alakítja. Az agyagot ősidőktől fogva használják a tárgykészítésben, a belőle marokedény technikával formázott edények cseréppé kiégetve időtállóak, és a háztartások tartozékai.
Nagyon sokféle dolgot lehet ezzel a marokedény technikával elkészíteni, és a tanfolyam hallgatói megtapasztalhatják, hogy egy agyagtömb, ha ügyesen használják, rendkívül sok formát és tárgyat rejt magában. A marokedény, ahogy a nevéből is kitűnik, marokban készül, és a tenyér öblét, mint egy formáló „szerszámot” használják. A marokedényt egy maréknyi agyagból kell kiformálni és elkészíteni. Ez a legegyszerűbb és a legősibb edénykészítő technika. Általában egy kerek edényke szokott kiformálódni belőle, de a foglalkozáson madárkatálkát készítettek a résztvevők, amely a kerek tálkának más formát adott.
Az egyszerűnek tűnő technika a gyakorlatban okozott kis nehézséget, a forma, a vastagság és a mintázás eltalálása nagy odafigyelést igényelt. Az alkotások viszont sikerélményt nyújtottak mindenkinek és örömmel mutogatták egymásnak a látszólag egyforma, de az alkotó egyéniségét, ízlését tükröző mégis különböző, kismadár alakú tálkákat. Elkezdődött a tervezés is, hogy majd a száradás, a mázazás és az égetés után mindenki más-más funkciót találjon a saját készítésű edénykéjének. Így vált tehát egy agyagtömb, madárka alakú ékszertartóvá, sótartóvá, gémkapocs tartóvá, és még sorolhatnánk az ötleteket a további használatra.
