Mesélő pajták drámatábor Somogyfajszon
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Somogy Megyei Igazgatóság
A Művelődő közösségek Nyugat-Magyarországon EFOP-3.7.3-16-2017-00150 projekt keretén belül 2020. augusztus 10. és 14. között került megvalósításra a Nemzeti Művelődési Intézet Mesélő pajták drámatábora, Somogyfajszon.
A projekt célja az volt, hogy a színjátszás és bábjáték iránti igények újra elinduljanak a közösségekben és a megyében már működő amatőr csoportvezetők új módszereket sajátítsanak el, valamint a csoportok vezetéséhez szakmai, módszertani ismereteket kapjanak.
A táborba érkezők szállása és egyben a foglalkozások helyszíne a somogyfajszi Kund kastélyban volt, mely különleges légkört alapozott meg. A kastély 1872-ben épült, azóta több felújításon esett át, jelenleg a Magyar Madártani Egyesület Somogy Megyei Szervezete tulajdonában van, akik igyekeztek a korabeli bútorokkal felidézni az 1900-as évek hangulatát.
Az egy héten át tartó drámatábor foglalkozásait a Kaposvári Roxínház Egyesület rendezője, Pintér Katalin tartotta. A résztvevői gárdát a sokszínűség és a „kortalanság” jellemezte, hiszen a legfiatalabb tag 19 éves, míg a legidősebb tag 76 éves volt. A résztvevők nagyon sok tapasztalatot is hoztak a táborba, egyrészt munkájuk révén, másrészt pedig az életkori sajátosságaiknak köszönhetően.
Az első nap az ismerkedéssel kezdődött, melyhez a rengeteg szituációs és ismerkedős játék adott lehetőséget. Hamar kiderült, ki miben ügyesebb, melyik területen van több tapasztalata. A délután folyamán már fontos szakmai műhelymunka kezdődött, melyben szó volt a megfelelő darab kiválasztásáról, az előadás díszleteiről, valamint a megfelelő szereposztásról.
A második napon már úgy érezte mindenki magát, mintha nagyon régi ismerősök lennének és ez az egész tábor alatt érvényes volt. Hamar kialakultak az új barátságok és a felhőtlen jó hangulat. Ehhez persze szükség volt Horváth Zita színész léleküdítő játékaira, melyek az egész napot megalapozták. A reggeli „ébredés” után a délelőttöket szakmai előadás és csoportmunka követett, melyet Pintér Katalin rendező koordinált. Ezeken a foglalkozásokon szó eset a karakterek megformálásáról, a színdarab kiválasztásának kritériumairól, dramatizálásról, beszédtechnikáról, jelenetek feldolgozásáról, a lehetséges kellékekről.
A délutáni órák szituációs, mozgásos játékokkal indították el a műhelyfoglalkozásokat. A csoport résztvevőinek lehetősége volt megosztani a témával kapcsolatos tapasztalataikat is, így nagyon jól működött a kommunikáció és az egymástól való tanulás is. Nagyon érdekes és hasznos képességek és értékek kerültek felszínre, melyeket igyekeztek a résztvevők elsajátítani és megtanulni is. Az egyik ilyen képesség a szakrális körtánc megismerése volt, melyet Keczeli Ágnes résztvevő tanított meg a közösségnek. Ági mindegyik általa tanított táncról mesélt, mi a jelentése, mi a lépések elnevezése. A táborlakókat nagyon megindította a táncolás által átélt „eggyé válás” a körrel, a közösséggel. Ez az új képesség a péntek délutáni ősbemutatóban is szerepet kapott.
A drámatábori foglalkozásokban külön téma volt az előadás menedzselése és a marketing. Ehhez az előadás mellett műhelyfoglalkozás kapcsolódott. Meglepetés produkcióként a Kaposvári Roxínház Egyesület műsorát tekinthették meg, melyet szakmai megbeszélés és közös beszélgetés követett.
A hét tele volt eseménnyel, munkával és a közösség szakmai elkötelezettségével. Miután kiderült minden résztvevő számára, hogy Ő maga lehet a lámpása a saját csoportjának, lázas munka indult a jelenet megformálására, a szövegkönyv kialakítására és az ehhez kapcsolódó kellékek megalkotására. Természetesen a produkcióhoz plakát és marketingterv is készült, melyet az előadás bemutatója után mutattak be a csoportok.
A somogyfajszi Kund kastélyban 2-3 ágyas szobákban laktak a résztvevők, az itt biztosított napi háromszori étkezés is fontos része volt a foglalkozásoknak, hiszen az asztalnál lehetett megbeszélni a tanultakat, a jelenetek karaktereit, és itt volt alkalom az egymás mélyebb megismerésére is. Kedves történetek hangzottak el a résztvevők részéről, ki hol tart, ki hogyan szeretné folytatni a tábori élmények után az útját.
Az egy hetes drámatáborban a résztvevők feldolgozták Petőfi Sándor János vitéz című verses meséjét, melyet két csoportban az utolsó napon „színpadon” is bemutattak.
A feszes szakmai munkát követően a közreműködők mindig pihenéssel, hasznos időtöltéssel zárták a napot. Séta a településen, ahol megnézték a helyi templomot és óvodát, valamint Tömösváry Tiborral, a Magyar Madártani Egyesület Somogy Megyei Szervezetének vezetőjével, egy összefüggő ökológiai folyosót, úgynevezett „zöld folyosót” láthattak. A vezetőtől azt is megtudták, hogy Fekete István Hajnal Badányban című regénye helyszínét épp a somogyfajszi Fekete-malom ihlette. Az utolsó este nem múlhatott el a tábortűz nélkül. Előkerült a gitár, a szalonna, az éneklés és a fergeteges hangulat.
A Mesélő pajták drámatábor záró napján nagy sürgés-forgás folyt a csapatok között. Mindenki tele volt izgalommal, feszültséggel és vággyal, hogy az egész heti munkájának gyümölcsét röpke 5-10 percben megmutathassa. A délelőtt még az önkifejezés jegyében zajlott, de a háttérben már a produkciók főpróbái folytak. Mindkét csoport a János vitéz című elbeszélő költemény rövidített szövegkönyvét kapta meg, melyben szabad kezet kaptak, annak feldolgozására és bemutatására. A csodálatos helyszínek mellett, fantasztikus egyéni és csoportos megnyilvánulásoknak lehetett tanúja a rögtönzött nézőközönség.
A tábor egy nagyon jó együtt-dolgozás, együtt gondolkodás és rengeteg élmény után lezárult, de a munka most kezdődik. A csoporttagok hazaviszik tapasztalataikat és színjátszóikkal alkalmazzák azokat a módszereket, amiket megismertek. A záró foglalkozást egy utolsó közös körtánc zárta és komolyan megfogalmazódott az igény arra, hogy jövőre újra találkozzanak ugyanitt.
Radics Natália
