Meghódították Egert a Kemenesmagasi Báb Bűvölők
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság
A III. Bűvös Bábos Program záróakkordjaként Egerben került sor 2019. június 6-án a szemlére, melyen 8 megye bábos csapata mutatta be előadását, köztük a Kemenesmagasi Báb Bűvölők.
Csütörtökön kora reggel útra keltek a kemenesmagasi általános iskolások, szüleik és kísérőik, hogy Egerbe utazzanak a III. Bűvös Bábos Szemlére. A gyerekek nagy izgalommal várták az utazást, hiszen közülük sokan még a Duna vonalát sem lépték át eddigi életük folyamán. A jó hangulatú utazást követően dél magasságában érkeztek meg a történelmi városba, ahol az ünnepélyes megnyitót követően sorra mutatták be az ország különböző részeiből érkezett gyerekek a produkcióikat, melyeket a Nemzeti Tehetség Program támogatásával valósítottak meg. A csoportok nagy átéléssel, fegyelemmel adták elő meséiket, melyek méltán arattak sikert a közönség és a szakmai zsűri körében is. Jutott idő arra is, hogy a kemenesmagasiak megtekintsék a város történelmi nevezetességeit, sőt a várban közösen elszavalták az egri hős védők esküjét is.
Hazatérve a lassan véget érő program összegzésére is sor került a Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóságának koordinálásával.
Czirók Tamás csoportvezető a következő szavakkal búcsúzott a csoporttól: „Nagy örömmel vettem a kihívást. Mivel nem ismertem korábban a bábos csoportba bevont gyerekeket, így nem tudtam, hogy mire számíthatok. Kíváncsiságuk engem, mint csoportvezetőt is segített. Örömmel tapasztaltam, hogy a gyengébben teljesítő gyerekeket a többiek nem elnyomták, hanem segítették, bátorították, így késztették őket jobb teljesítményre. A bemutatóra a bábos csoport nagyon összekovácsolódott, az előadás folyamán teljesen egységesen jó teljesítményt nyújtottak. Hibátlanul elvégezték a vállalt feladatot.”
Veszprémi Zsuzsanna, a Kemenesmagasi Általános Iskola tanítónője, a csoport iskolai mentora is szívesen emlékezik vissza az elmúlt bő négy hónapra: „A Bűvös Bábos Programhoz február elején csatlakozott iskolánk. Mivel intézményünkben nagyon sok műsort tanítottam már be, és szívesen is vállalok ilyenfajta feladatokat, igazgatónőnknek rám esett a választása. Megkért, hogy segítsem a gyerekeket, vegyek részt a programban. A Nemzeti Művelődési Intézet munkatársaival való találkozás után megkezdtük csütörtökönként a felkészülést az egri szemlére.
A gyerekeket a harmadik és negyedik osztályos tanulók közül választottuk ki, 12 kisgyerek lett tagja a Kemenesmagasi Báb Bűvölők csapatának. Nagyon sokat tanultunk. Nemcsak a gyerekek, hanem én is. Eddig a bábozás világa számomra ismeretlen volt. Olvasás órákon persze szoktunk dramatizálni bábokkal, de azt ezek után már nem biztos, hogy bábozásnak nevezném. Érzéseimet, benyomásaimat négy fő gondolat mentén tudnám megfogalmazni.
Öröm és meglepődöttség – a gyerekek az első találkozástól kezdve végig nagyon lelkesek voltak. Soha nem kellett őket figyelmeztetni a próbák időpontjára, mire Tamás megérkezett, ők már bent ültek a teremben, később sorakoztak a színháztermi próbához… Pedig nem tanórákról „lógtak”, hanem a nagyon értékes délutáni szabadidejükről kellett lemondaniuk.
Kötődés, bensőséges kapcsolat – a gyerekek között egyfajta kötődés jött létre. Ők voltak a „bábosok”, ez egy kicsit kiemelte őket a többiek közül, kicsit különlegessé tette őket. Biztos vagyok benne, hogy ők 12-en ezentúl máshogy néznek a bábművészekre, bábszínházakra, előadásokra. Tamás nagyon jó érzékkel ültette el bennük a bábozás iránti szeretetet. A sok dicséret, biztatás, amit tőle kaptak, meghozta a gyümölcsét…
Jó hangulat, vidámság – úgy érzem a programot senki sem teherként élte meg. A próbák, az utazás, az egri kirándulás mind-mind nagyon jó hangulatban teltek. Nagyon sokat nevettünk!
Szeretet, büszkeség, hála, elégedettség – a programban résztvevő gyerekeket már 3-4 éve ismerem. Mindegyiknek elsős tanító nénije voltam. A kapcsolatunk már kicsit lazult, hiszen ahogy egyre messzebb kerülnek az első osztályos tanteremtől, úgy távolodnak a tanító nénitől is. Ez így van rendjén… Hálás vagyok, hogy a program által újra megélhettem szeretetüket, újra együtt lehettünk, bízhattak bennem, számíthattak rám, segíthettem nekik – kicsit megint a tanító nénijük lehettem. Büszke voltam rájuk, tudtam, hogy nem fogunk csalódni bennük. Ahogy Egerben a színpadon álltak és „megcsináltak” mindent, amit kértünk tőlük, az fantasztikus érzés volt. Ezalatt a pár hónap alatt újra, megint nagyon megszerethettük egymást.”
Megkérdeztük a gyerekeket, hogy mi az a három mondat, amit elmesélnének a barátaiknak, mi történt velük az elmúlt négy hónapban a projekt kapcsán? Név nélkül írták a következőket:
„Nagyon jól éreztem magam, mert sok izgalmas élmény történt. Megtanultam, hogy milyen egy igazi csapatmunkában lenni. Megtanultam bábozni.”
„Először még nem akartam bábozni. De ahogy többet próbáltunk, megszerettem.”
„Megismerkedtem a síkbábbal és jó volt. Néha azért fáradtak voltunk, de újra el kellett próbálni. Amikor megtudtuk, hogy Egerbe megyünk, nagyon örültünk.”
„Olyanokkal lehettem, akikkel jól lehet érezni magadat. Egy igazi bábszínésszel dolgoztunk együtt. Síkbábokat használtunk ehhez.”
„Új dolgokkal ismerkedhettem meg. A barátaimmal sokat tudtam mulatozni. Még szeretnék ilyet.”
„Nagyon jó volt, mert egy bábművész tanított bennünket. Jó, hogy megtanulhattunk bábozni. És mindig vidámak voltunk.”
„Nagyon jól éreztem magamat, mert együttműködtünk. Viccesek voltak a próbák. Mindig játszottunk.”
A programnak azonban ezzel még nincs vége: lesz Szigetszentmártonban egy nyári tábor, amire nagyon készülnek a gyerekek. A program hosszabb távú hozadéka viszont az, hogy a bábozást beépítik a kemenesmagasi iskola helyi tantervébe.
Károly Andrea
