Maszk és Álarc
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság
A járvány helyzetben a Sárréti Pajtások próbái szünetelnek, tekintve, hogy a csoportnak több idős tagja is van és a próbák helyszíne, a művelődési ház is zárva tart. A társulat tagjai azonban tartják a kapcsolatot, hiszen különleges öröm számukra a közösség létrejötte. Erről is szól a csoport vezetőjének, Lajsz Juliannának a beszámolója:
„Lelkesen és szabályokat követve folytattuk próbáinkat, még szerencse, hiszen ki gondolta volna, hogy november 11. után már nem lesz rá lehetőségünk. Az olvasó próba képeit nézve, a látvány inkább groteszk a maszkoktól. Lépésről lépésre alakult a forgatókönyv, újabb és újabb öletek hangzottak el. Mi lettünk a Sárréti Pajtások.
Hagyománya volt településünkön a műkedvelő előadásoknak, sőt bajomi szerzővel is büszkélkedhettünk. Azóta is folyamatosan bújjuk a Szűcs Sándor műveket. Egy-egy jó mondatnak is nagyon örülünk. Olyan társulatunk lett, amelynek tagjai saját maguk, szeretteik és közösségük öröméért játszanak, miközben tovább éltetik az adott közösséget, gazdagítják és táplálják a helyi kultúrát. Hozzájárulva ahhoz, hogy a vidék higgyen magában, tudatában legyen annak, hogy sok esetben élhetőbb világot képvisel, mint a zsúfolt nagyváros.
A helyi legendák újjáélesztését tűztük zászlónkra. Reméljük, hamarosan megmutathatjuk mire jutottunk. Valamennyi korosztály képviselteti magát a társulatban. Minden generációra számítunk, fiatalokra és idősekre egyaránt. Régi színházi tréfa, hogyha valami nincs meg a színpadon, akkor azt megoldjuk fénnyel, amitől kisebb, nagyobb, öregebb vagy fiatalabb, valóságos vagy álomszerű lesz minden. Ami megteremti azt a varázslatos illúziót, amitől színház a színház.”
Hermann Attila
