Magyar Kultúra Napja – Himnusz születése Szatmárcsekén
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóság
Kultúránk a nemzeti identitásunk, a magyarságunk alapja, melyből hagyományaink, történelmünk gyökerezik. A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóság igazgatója és igazgató helyettese tiszteletüket fejezték ki Kölcsey Ferenc síremlékhelyénél és szobránál Szatmárcsekén.
Több mint három évtizede ünnepeljük a magyar kultúra napját január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén. Szatmárcseke Kölcsey Ferenc települése, hiszen életművének nagy részét itt alkotta: 1823. január 22-én itt írta a Himnuszt, amely Erkel Ferenc zenéjével a magyarok nemzeti himnusza lett, valamint Zrínyi dalát, Zrínyi második énekét, A szatmári adózó nép állapotáról című művét és a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című szellemi végrendeletét.
1847. július 17-én Petőfi Sándor így írt Kerényi Frigyesnek az Úti levelekben: „Badaló mellett, Bereg- és Szatmár-megye közt, jöttem át a Tiszán, a szép Tiszán. Úgy szeretem e folyót, talán azért, mert tetőtől talpig magyar: hazánkban születik és hazánkban hal meg, és épen az Alföldön vándorol keresztül, az én kedves Alföldemen. Badalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán (tulajdonképen túl a Tiszán) Cseke, és csekei temetőben Kölcsey Ferenc. Tavaly ősszel egy pár hétig laktam itt s meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnemesebb szívek egyike hamvad. Halmánál nincs kőszobor, még csak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva; de nincs is rá szükség, mert az oda lépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes e táj; a városok, a nagy világ zaja nem hangzik idáig. A nagy férfi sírja körül csak a szellő rezgeti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek dongnak s távol az andalgó Tisza halkan mormogja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja.”
Nagy Edina
