Lélekből szólt krónikák
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság
Szombathelyen a Megyeháza Dísztermében találkoztak Vas megye krónikásai 2020. február 1-jén a Falusi Krónika – Olvasókörök, közösségek irodalmi találkozójának első helyszínén. Nagy sikerrel debütált az országos programsorozat, hiszen telt ház előtt mutatkozott be 14 település 18 közösségének 26 tagja.
A szülőfalujuk, lakóhelyük szellemi értékeit kutató előadók elszántan gyűjtik a helyi vonatkozású meséket, legendákat, keresik az egykor a településükön alkotott költők, írók műveit és felkarolják korunk tollforgatóit. Céljuk nem más, mint elszakíthatatlan köteléket szőni múlt, jelen és jövő között.
Értéktári közösségek, olvasókörök, népdalkörök, közművelődési intézményekben, közösségi színterekben működő közösségek, kulturális egyesületek kísérték el a találkozóra legnagyobb átéléssel szavaló, mesélő, a közönség szívét megérinteni képes társaikat.
Horváth Balázs és Keszey Antal dalos megnyitója után a délután a Nemzeti Művelődési Intézet Szakmai Mintaprogram Központ vezetője, Török Károlyné köszöntőjével indult, aki a programsorozat történeti előzményeit idézte a jelenlévők elé.
Ezt követően elkezdődött egy mindenkit magával ragadó műfaji kavalkád. Ódor Ferenc a Nárai Dalkör; Horváth Barnabásné a Csehimindszenti Asszonykórus és a Hagyományőrző Pöttyös Színjátszókör; Lekics Léna Nagytilaj Község Értéktári Közössége; Nagyné Márffy Gyöngyi az Összefogás Andrásfáért Egyesület; Baksa Eszter Nagyrákos Község Értéktári Közössége képviseletében szülőfalujának érdekes történeteit idézte fel. Hallhattak így a megjelentek a püspöknek ajánlott töménytelen mennyiségű nárai dobzóról; a csehimindszenti és csipkereki hétköznapok ünnepeiről; a bérbaltavári és tilaji pap esetéről; Savanyú Jóska történetéről Andrásfán; valamint a nagyrákosi és őrségi emberek eszességéről. Az „édes-keserű”, egytől egyig elgondolkodtató történetek mind a helyi közösség gyűjtéseiből és lejegyzéseiből születtek.
Így történt ez a legendákkal is. Ikervár eredetmondáját Markó Jánosné, az Ikervári Batthyány Lajos Művelődési Ház és Könyvtár Nyugdíjas Klubjának képviselője; a Foki-csárda regéjét Árva Antalné, az Őszirózsa Nyugdíjas Klub és a Hídvégi Víg Nők Színjátszó Csoport tagja osztotta meg a hallgatókkal; s külön erre az alkalomra jegyezte le Gergyéné Szakály Georgina a vasvári rétes legendáját.
A Kalliopé Színházi Társulás és Olvashow-kör tagjai – Patyi Ildikó, Janzsó Szilvia, Varga-Bodó Anita, Bősze Dóra, Nagy Liliána,Novák Ferenc – háromszor is színpadra álltak, hogy megosszák olvasmányélményeiket a résztvevőkkel a Devecsery László József Attila-díjas költő által szerkesztett jelenetekben.
Saját és édesapja verseit hozta el Olaszfáról Nagy Tiborné Gellérfi Zsuzsanna. A szintén Olaszfáról verselő, bár a falut csak elmesélésekből ismerő, Szigetváron élő, látásképtelen költőnő, Szauer Gertrúd versét Jakab Diána szavalta el.
Horváth Balázs a Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület képviseletében Endrődi Sándor: „A celli búcsú” című művét adta elő, míg Szilassy Réka, a fogyatékkal élőket támogató Napsugár Közhasznú Egyesület képviseletében Weöres Sándort idézte; Németh Noémi pedig Kulcsár László, a vasegerszegi lokálpatrióta értékteremtő „Vasegerszeg” című alkotását mutatta be.
Nagy Angyalka Andrásfáról „A szíved mélyén” című regényéből idézve csinált kedvet az olvasáshoz és az íráshoz.
Végül pedig két film is bemutatásra került a találkozón. Beke Éva és az olaszfai értéktári közösség fiataljai – Jakab Noémi, Landor Flóra, Beke Boglárka Eszter – az „Évösszegző Olaszfáról” című alkotást hozták el a megyeszékhelyre; míg Horváthné Nagy Katalin „A pösei sárkány legendáját” mutatta be egy összeállításon keresztül.
A program ezután a zsűri értékelésével folytatódott. Rozmán László, a Sárvári Tankerületi Központ vezetője a délután folyamán született csodákról, a felkészülés közösséget erősítő szerepéről és az értékmentés reményének életben tartásáról beszélt.
Török Gábor főiskolai docens, a Ferrum Színházi Társulás művészeti vezetője pedig a következő összegzést adta a találkozóval kapcsolatban:
„Csoóri Sándor egy 2009-ben közzétett esszéjében így fogalmaz: „Aki csodát keres korunkban, forduljon maga felé.” A szombathelyi rendezvényen az hatott rám legerőteljesebben, ahogy a falusi emberek „maguk felé”, illetve magukba fordultak, és mélyre, a saját múltjukba ástak. Ugyanakkor tükörbe is néztek, vállalva az őszinte szembesülést jelenlegi önmagukkal. Felidézték a többségében derűs emlékeiket, s az emlékhagyással késztetve mindannyiunkat a múlt – jelen – jövő dimenzió mindegyik láncszemének fontosságára. Megerősítették immunrendszerünket az emlékezetkihagyás kóros kortüneteivel szemben. Hiányoltam, hogy a szereplők repertoárjából hiányoztak a megye legnagyobbjainak – Berzsenyi, Nagy Gáspár – alkotásai, de kárpótolt a tematikus és műfaji sokszínűség: vers, mese, novella, monda, falukrónika, dramatikus játék, stb. A kiemelkedőknek – a nagyrákosi Baksa Eszternek, Náraiból Ódor Ferencnek, Gergyéné Szakály Georgiának Vasvárról és Árvai Antalnénak Rábahídvégről – sikerült hatásos produkcióvá érlelni mondandóját. Tudva tudom, hogy az emberi sors mozaikokból rakódik össze, de aki pódiumra lép, annak muszáj egységes folyamattá összegyúrni a sokszínű epizódokat. Néhány fellépő erről egyelőre megfeledkezett, mi több, kisebb-nagyobb szösszenetek közbeiktatásával mentegetőzött – teljesen feleslegesen. „A mű mindig kifejez téged” – fogalmazta meg egykor Kósa Ferenc. Az ő hitvallásának megszívlelését ajánlom minden jelenlegi és majdani falukrónikásnak!”
A Kiváló Krónikás, Baksa Eszter megválasztása után Éles Krisztina, a Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóságának vezetője összegezte az eseményt, és megköszönte az élményt, amely a program sikerének alapjául szolgál. Különös örömet jelentett a találkozó szervezése az igazgatóság munkatársainak, hiszen egy hónap alatt folyamatosan nőtt a jelentkezők száma, és a Vas megyei irodalmi örökséget felsorakoztató és gyarapító ünnepre rengetegen voltak kíváncsiak. Minden fellépőt elkísért saját közössége támogatásul, de jöttek érdeklődők, akik saját településükön ezután kezdenek hozzá a szellemi kincsek gyűjtéséhez; ugyanakkor a méltó helyszín vonzotta a megjelenő községek valamelyikéből elszármazottakat is.
Jövőbemutató programsorozat indult Vas megyében és az országban. Híd épült a generációk között: együtt szerepelt a középiskolás a nagymamával, színpadi művet rendezett a középkorú közművelődési szakember a nyugdíjas tanárral. Ünnepe született ez alkalommal a helyi szárnyukat bontogató költőknek, íróknak, akik még több indíttatást kaptak az alkotáshoz. A kisközségekben élők elkezdték közösen keresni legendáikat, a résztvevők felismerték a tájnyelv képzeletet formáló leíró képességét, megértették és átadták a szavak mögöttes tartalmát. Lelkük mélyéről hívták elő olvasmányélményeiket, és szívből nyújtották át környezetüknek, hogy a helyben felfedezett csodák mindenki számára gyökeret jelenthessenek.
Éles Krisztina
