Közösség és média szakkör – Sajtófotó és műfajismeret
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatóság
2019. június 24-én ötödik alkalommal találkoztak az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatóságának szervezésében indult Közösség és média szakkör tagjai Péren. A foglalkozások egy éven keresztül tartanak és a Művelődő közösségek Nyugat-Magyarországon EFOP-3.7.3-16-2017-00150 számú projekt keretében valósulnak meg.
A foglalkozás az előző alkalommal megismert háború utáni hazai újságok címlapjainak megtekintésével indult. Ezeknek a lapoknak nagy része ma már nem létezik, vagy teljesen megváltozott, de a címoldalak számtalan emléket elevenítettek fel a résztvevőkben. Van, aki éveken keresztül gyűjtötte és lefűzte azokat, van, aki az újság jeles alkalmakkor megjelent példányait őrizte meg. A régi emlékek felidézése után a résztvevők megismerkedtek a sajtófotó történetével, megtudhatták, honnan ered a riporter kifejezés, és azt is, mi a különbség az eseményfotó és a riportfotó között. A képaláírások fontosságára is kitértek. Ezt követően több régi szakkiadvány képriportjait is végignézték, hogy lássák, egy-egy jól szerkesztett, jó képekből összeállított képriport mekkora hatással van az olvasóra, és mit tesz ehhez hozzá a képaláírás, mekkora a jelentősége annak, hogy egyes képek milyen méretben, hova kerülnek, és hogy mindezekkel az eszközökkel miképp lehet a figyelmet fenntartani, vezetni. Szóba került egy új szakma, a képszerkesztő munkája is. A szakkiadvány után megtekintették a Life magazin első számát is. Ez a kiadvány 1936-ban jelent meg, fotói, tördelése, témái máig értéket és irányt jelentenek.
Majd megismerkedtek a legnagyobb fotóriporterek munkásságával. Robert Capa és Gerda Taro képeinek megtekintése egyrészt igazolta, hogy a jó fotós bármilyen témát jól fényképez, másrészt pedig mindkét fotós élete a szakma veszélyességét is példázta. A Robert Capa nevéhez kapcsolódó Magnum képügynökség kapcsán a résztvevők megtekintették a képügynökség legismertebb tagjainak egy-egy fotóját az alakulástól napjainkig, valamint kitértek arra is, hogy a képügynökségek megjelenése hogyan alakította át a fotóriporterek és a szerkesztőségek munkáját. A fotóriporterek kitüntetési (Pulitzer-díj), bemutatkozási, megmérettetési lehetőségeit (World Press Photo) is sorra vették, benne a híres magyar kitüntetettek munkáival, és az azok kapcsán felmerült viták, támadások is terítékre kerültek.
A téma alapos körbejárása után a foglalkozás műfajismerettel folytatódott. A résztvevők megtanulták, milyen publicisztikai és tájékoztató műfajok vannak, azok legismertebb fajtáival is megismerkedtek, ezekre példákat is hoztak, napi és hetilapokból, különböző típusú újságokból. Értelmezték a különbséget az interjú és a riport között. Példákat hoztak a tárca, a vezércikk, a glossza és a vélemény műfajára is. Ezek közül a legérdekesebbeket fel is olvasták, hogy a hallgatók érzékeljék a humort, az újságíró szépírói nagyságát.
A foglalkozás záró részében gyakorlatként a helyi, évente egyszer megjelenő Péri Hírmondót nézték át közösen, elemezték a benne található cikkeket. Majd a tördelés, a képaláírások, a megjelent fotók közös megtekintése, értékelése következett. Közöse megállapították, hogy a Péri Hírmondó egy jól szerkesztett, ízlésesen tördelt kiadvány, kár, hogy csak évente egyszer jelenik meg. Zárásként azt is megbeszélték, hogy kivel készítenének interjút a helyi lap számára, ki az, aki méltó arra, hogy az egész közösség megismerje. A jelöltek között szerepel a helyi vendéglős, aki sokaknak biztosít munkát a településen és karitatív tevékenységet is folytat, a település körorvosa, aki éveken keresztül dolgozott külföldön, többek között Afrikában, valamint a nyugdíjas klub mozgatórugója, a foglalkozás egyik résztvevője is. Végiggondolták azt is, hogy milyen témában készülhetne riport, és milyen típusú hírekkel töltenék meg az újságot. A következő alkalommal mindezt a gyakorlatban is megvalósítják majd.
Fotó: Epinger Zsanett 
