KOORDINÁTORI LEVELEK VI. – Egy évforduló margójára
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Baranya Megyei Igazgatóság
Gyöngyökkel kirakott szép Lothárd – ahogy nagyapám szerényen emlegette faluját – Baranya megyében Pécstől 15 kilométerre lévő kis település. A község csendesen bújik meg a dombok között és bármely oldalról közelítünk is a faluhoz este, a házakban és az utcán lévő fények olyan hatást keltenek, mintha a Jó Isten egy marék gyöngyöt szórt volna a völgybe. Talán ez is erősíti azt a ragaszkodást, mely az itt élő emberek szívében kialakult az évszázadok során és amit az új betelepülők is megéreznek, amikor ide költöznek, de még az idelátogatók is meleg, barátságos falunak tartják, amely nyomot hagy az ember szívében.
Ez a hangulat jelenik meg a község vezetésében is, hisz már évek óta egymást támogatva működik az önkormányzat, a horvát kisebbségi önkormányzat és az Együtt Lothárdért Egyesület. Nem mindennapi dolog az, hogy egy ilyen alig 200 lelkes faluban már 15 éve működik civil szervezet, mely a közösség formálás, a sport és kulturális élet meghatározó szereplője. Kezdetekben a lelkes tagok a falu szépítésével foglalkoztak. Szemetet szedtek, kitisztították az útmenti keresztek környékét, rózsaligetet telepítettek a templom mellé és gondozták azt. Ahogy múltak az évek egyre több és változatosabb feladatot vállaltak fel és egyre több embert vonzó, nagyon jól működő közösségépítő programokat találtak ki. Szinte minden éveben van valamilyen fotó vagy rajz pályázat és kiállítás, ehhez kapcsolódóan évente tartanak festő tábort felnőtteknek és gyerekeknek. Szintén éves program a gyerekolimpia, melyre a távoli rokonok, unokák is eljönnek és többen a szabadságukat is e jeles eseményhez igazítják. Természetesen a gyerek korosztályokon kívül szenior csapat is összeméri erejét a versenyen és a kétnapos rendezvényen a közös főzés sem marad el. Az egyesület gondozza és rendezi a könyvtárat, valamint a falu 700 éves évfordulójára, összegyűjtötte és megjelentette a falukönyvet, mely nem csak a község történetét és az itt élők írásait, de az őslakosok visszaemlékezéseit is tartalmazza, rengeteg fotóval. Az egyesület vezetője Csóka Éva, aki nem őslakos, de kifogyhatatlan energiájával, a falu iránti szeretetével összefogta a községben azokat az embereket, akik tenni akartak a településért.
Az egyesület vezetője Csóka Éva és legfőbb segítője Gelencsér Jánosné
Az egyesület, 2021 nyarán ünnepli fennállásának 15. évét és ez alakalomból kirándulást szerveztünk. A Nemzeti Művelődési Intézet koordinátoraként szerencsére kapcsolatba kerültem a környék közművelődési szakembereivel, így az egyesület tagjai egy nagyon kellemes, tartalmas napot tölthettek együtt, emlékezetessé téve ezzel az évfordulót.
Előszőr az újpetrei tájházat látogattuk meg, majd Vokány községben kedves kollégán Bálint Zsoltné Iza segítségével és profi vezetésével jártuk be a még hivatalosan nem átadott leveses tál múzeumot és tájházat. Rengeteg érdekes történettel, tárgyal és emlékkel találkoztunk. Számomra a legmeglepőbb a hagyományos sváb mennyasszonyi ruha volt, mely fekete színű. Különös aktualitást adott a kirándulásnak, hogy láthattuk Dr. Müller Cecilia, országos tisztifőorvos dédnagyszüleinek ágyát, mely a tájház szobájában található és az onnan elszármazott Müller család ajándéka, valamint annak a bárkának a kicsinyített mását, amivel Köln városából a helyi sváb családok lehajóztak a Dunán.
Iza a vezetőnk, mindent tud a falu múltjáról és mindent megtesz annak érdekében, hogy a jelenben ezt hasznosítani tudja. Rengeteg ötlete és annak megvalósítása erősíti és fejleszti a közösséget. Meglátogattuk a falu Európa parkját is és az egyedülálló, még hivatalos megnyitó előtt álló, levesestál múzeumot. A kedves fogadtatásba egy hideg tea is belefért, így annak biztos reményében hagytuk el a falut, hogy a jövőben közös programokat fogunk szervezni.
Bálint Izabellával a levesestál kiállításon
A következő állomás a nagyharsányi Szoborpark volt, majd az ünnepi ebédet Siklóson a Két sirály vendéglőben fogyasztottuk el.
Az ebéd után a várban várt ránk nem mindennapi élmény. Profi vezetőnk, Magyar Lilla, aki a siklósi módszertani koordinátor kollegánk mennyasszonya, olyan szintű történelemtudással és helytörténeti ismeretekkel rendelkezik, hogy a várlátogatás a tervezettnél sokkal hosszabbra sikeredett. Az egyesület tagjai egyszerűen nem győztek betelni a látvánnyal és sok érdekes történettel, melyeket várkisasszonyunk az itt élőkről, valamint a feltárást vezető régészekről mesélt. Megnézhettük Kanizsai Dorottya ima fülkéjét és a panoráma teraszról elláthattunk szinte a mohácsi csata színhelyéig, ahova a várúrnő saját pénzén felfogadott jobbágyaival, papjaival elindult, hogy eltemesse az ott életüket vesztett harcosokat. Ezzel nem csak egy nő számára veszélyes feladatot vállalt fel, de megelőzött egy újabb komoly pestis járványt is. Megismerhettük a törökök elől a várfalban elrejtett középkori kereszt megtalálásának történetét, vagy az utolsó tulajdonossal történt találkozást, melyből egy egyedülálló kapcsolat született a Benyovszky családdal. Az erről készült kis filmben, az immár kilencven éves „várúrfi” meséli el milyen volt a siklósi várban gyerekeskedni. Ezen kívül a vár rengeteg kiállítással és életképpel szolgálja az idelátogatók szórakoztatását, okítását.
Magyar Lillával a várban
A kulturális élményeket a csapat egy jó hangulatú fagylaltozással zárta. Az évek óta tartó közös munka, kedves és vidám megünneplése volt ez az egy nap. Remélhetőleg még hosszú ideig mindenki egészségben tudja tovább folytatni az egyesület által felvállalt kulturális missziót.
Dr. Nyári Szilvia
