KOORDINÁTORI LEVELEK III. – Egy átváltozás igaz története, avagy hogy lettem közművelődési szakember
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Baranya Megyei Igazgatóság
Miután a Covid19 alapjaiban rengette meg világunkat, egy kicsi fény jelent meg a magyar közművelődés egén. Ez a kis fény Baranya megyében hatalmas üstökössé változott és elindított egy nagyon komoly felnőttképzési- és foglalkoztatási folyamatot. A Közművelődési Foglalkoztatási és Képzési Program keretében, hat közép- és egy felsőfokú csoportban tanulnak a leendő közművelődési szakemberek és megye szerte a városi intézményektől a legkisebb falvakig dolgoznak lelkesen, a vírus helyzet ellenére.
Mint ahogy ez a jelzőcsillagokkal lenni szokott, a fénye messzebbre világított, így többek között egy nap én is arra ébredtem, hogy a Nemzeti Művelődési Intézet Baranya Megyei Igazgatóságának munkatársa lettem. A kezdet nem volt könnyű, jómagam a turizmusból csöppentem a közművelődésbe, új embereket, kollegákat ismertem meg és teljesen új értelmezést kaptak az alábbi fogalmak: kultúra és közösségépítés. Decemberben tombolt körülöttünk a járvány és hamarosan kezdőként is a legmélyebb vízben úsztunk. Képzési szerződések, tűzvédelmi és munkavédelmi előadások, munkaügyi kérdések és önkormányzati megállapodások tették ki új munkám nagy részét. Bevallom nem egy pihentető adventi időszak volt, mégis egyre jobban megkedveltem a programot.
Magam is egy nagyon kicsi Pécs melletti 260 fős faluból származom, ahol a családommal együtt a közösség meghatározó tagja vagyok és természetesen a helyi egyesület egyik alapítója. Nagyon örültem annak, hogy lesz olyan segítő ezekben az apró falvakban, aki ért a művelődéshez és a közösségszervezéshez. Örömmel tapasztaltam, hogy ehhez, az egész országra kiterjedő, átfogó programot dolgoztak ki. Amely megyei szintű megvalósítása nagyban függ a Baranya Megyei Igazgatóság lelkes és fáradhatatlan munkatársaitól. Ami természetes nekem, vagy megvalósul az egyik faluban, egyáltalán nem biztos, hogy létezik, vagy működhet a másikban is. Most látom, hogy milyen kevés a kistelepüléseken a civil szervezetek aránya, és még a nagyobb községekben sem gyakori a jól szervezett kulturális élet, művelődő közösség. Íme egy újabb szó a szótáramban „művelődő közösség” – nagyon jó kifejezés. „Önkéntes és alulról építkező” – zseniális – gondoltam. Ne más mondja meg mi legyen a falunkban! „Nem kell jogi személynek lennie” – még jobb – ujjongtam. A faluért létrehozott egyesületünket annak idején én alapítottam. Többszörös próbálkozás után sikerült csak a cégbírósággal bejegyeztetni. A sok nehézséget tapasztalva, biztosan nem kezdeném még egyszer. De most azt tanultam, nem is kell, elég egy klub, szakkör vagy baráti kör. Milyen jó lett volna akkor egy közművelődési szakember segítsége! Már látom, hogy ehhez nem kell sok, csak a szakemberek hálózata, vagy egy szakmai tanácsadó, azaz a Nemzeti Művelődési Intézet. Végre tudjuk kihez fordulhatunk útmutatásért.
Mindez akkora hatással volt rám, hogy elhatároztam bővíteni fogom a tudásomat ezen a területen is. Így már nem csak dolgozom a Nemzeti Művelődési Intézet Baranya Megyei Igazgatóságán, de tanulok is a Közművelődési szakember I. felsőfokú OKJ-s képzésen. Ezt sem bántam meg! Rengeteg új arc, érdekes egyéniség vesz körül a csoportban. Vannak itt rendezvényszervezők, gazdasági szférából átnyergelt, lelkesen tanuló közgazdászok, kulturális intézményekben dolgozó régi motorosok, de akadnak égből pottyant angyalok is. A tananyag érdekes, az oktatók igazi egyéniségek. Korábban nem gondoltam, hogy a közművelődésnek, mint szakmának ilyen összetett rendszere, logikus felépítése és támogató intézményi háttere van.
Végül is minden rosszban van valami jó. Nekem a járvány a számos nehézség mellett sok jót, új ismereteket és talán egy új karriert is hozott.
Dr. Nyári Szilvia
