Kapunyitogatótól a Ponyvaszínházig – a kelédi közösség eredményei
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság
Rendhagyó falunapra hívta vendégül a kelédi közösség a Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Irodájának munkatársait. A sportöltöző mellett ponyvaszínházat is avattak. „Akkor ott a Kapunyitogatón mozdult meg valami” – hangsúlyozták a helyiek többször is a délután folyamán. „Azóta tudjuk, hogy kell együtt örülni.”
2015-ben a Nemzeti Művelődési Intézet Kapunyitogató sorozata az akkor éppen népességében (54 főről a mai közel 100 főre) szépen gyarapodni kezdő községbe, Kelédre érkezett. A program előkészületeiben szinte mindenki részt vett, hogy a hivatalnak, orvosi rendelőnek, imaháznak és közösségi színtérnek egyaránt helyet adó faluház ünneplőbe öltözhessen. A Kapunyitogató mindkét alkalommal – először helyi értékek bemutatása és a környékbeli amatőr művészek előadása; másodízben a Keléd iránt elkötelezett dokumentumfilm-rendezővel Erdélyi Jánossal folytatott beszélgetés – a közös ünneplés és a közös tervezés eseménye lett.
Az elmúlt években a közösségi kertben együtt dolgozó kelédiek savanyítóüzemet avattak, őshonos gyümölcsfákat ültettek, termékeik a környék keresett zöldségei, savanyúságai lettek. Mindeközben szabadidejüket is igyekeztek közösen, tartalmasan szervezni. Nagy odafigyeléssel vettek részt az intézet által szervezett szakmai fórumokon, műhelybeszélgetésekre hívták a módszertani referenseket.
A 2018 szeptemberében életre hívott falunap újabb mérföldköve volt a kelédi közösségi tervezésnek. Büszkén és elégedetten beszéltek Magyar Arany Érdemkereszttel kitűntetett polgármesterükről, Feiler Ferencről. Képesek voltak együtt eldönteni, kiket válasszanak díszpolgárul. V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő lelkesítő szavai; majd a fellépő megyei amatőr művészeti csoportok – köztük a jákfai színjátszók, a Pajtaszínház program során 2016-ban alakult új közösség – előadásai után pedig elhatározták a helyiek, hogy a szabadtéri színpad, a „ponyvaszínház” (ilyen sincs máshol) nem marad üresen, ők maguk állnak fel rá színházat csinálva, táncolva, énekelve – együtt örülve.
Éles Krisztina
