Kapcsolattartás határok nélkül – a Tessedik Sámuel Kollégium záró alkalma
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Békés Megyei Igazgatóság
Országhatárokon átívelő kapcsolatok, a magyar kultúra megmentése, őrzése és áthagyományozása tematizálta a Tessedik Sámuel Kollégium záró alkalmát a február 22–24-i hétvégén. A résztvevők betekintést nyerhettek a határontúli és a diaszpóra-magyarságnak a kulturális identitás megőrzése érdekében folytatott küzdelmeibe és a Kárpát-medencei kultúrpolitikába.
A viszontlátás örömével, ugyanakkor a kollégiumzárás kissé keserédes gondolatával érkeztek meg a „tessedikesek” a Lakitelek Népfőiskolára, ahol viharos erejű széllökések fokozták az érkezés izgalmát. A zord idő szerencsére nem hatott negatívan a hangulatra, így a résztvevők a vacsorát már az étkezőben – általuk – összetolt közös asztal mellett költötték el.
A szombati nap Vigi László, a Wemsical Serbia és Torma Tibor a Wemsical Ifjúsági és Kulturális Egyesület elnökének közös előadásával kezdődött. Vigi László a vajdasági magyar ifjúság soraiból szerveződő egyesület működésébe adott bepillantást a jelenlévőknek, míg Torma Tibor az algyői testvérszervezet hasonló elveken alapuló tevékenységét mutatta be. Mindezek mellett a két előadó betekintést nyújtott a jelentősebb magyar kisebbséggel rendelkező városokban véghez vitt eddigi sikeres programokba, amelyeknek a célja a szórakoztatáson és a kellemes időtöltésen túlmenően a magyar fiatalság aktív közösséggé szerveződésének előmozdítása.
Ezt követően Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke tartott előadást a tanács Kulturális Bizottságának célkitűzéseiről. A jövőbeli tervek, elképzelések mellett egy átfogó értékelést hallhattak a résztvevők a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács történetéről, a Vajdaságban élő magyarság kulturális életének fejlesztése, előmozdítása érdekében végzett munkájáról, valamint az ezzel járó asszimilációs kihívásokról.
Az ebédszünet előtti utolsó előadó Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke volt, aki a szervezet működésével kapcsolatos fontosabb ismereteket osztotta meg a hallgatósággal. A tartalmas előadás eredményeképpen a résztvevők képet kaphattak a szövetség szervezeti felépítéséről, fontosabb rendezvényeiről. Kiemelte, hogy talán nem utolsó sorban a szövetség eddigi munkásságának jóvoltából a Kárpát-medencei magyarság körében egyre többen vannak azok a szülők, akik magyar iskolába íratják be gyermekeiket.
A Petőfi Sándor Program által érintett városokon és falvakon elért eredményeket ismertette Hunyadi Péter, a program egykori önkéntese és a Lajta-Szeret Egyesület elnöke. Kiemelte, a külhoni magyar közösségek szívesen látják az anyaországból érkező szakembereket, akik a magyar kultúra megőrzését, a néptánc és a népművészet továbbtanítását segítik, de az ott szerzett tapasztalatok a program önkénteseire is hatással voltak, ennek eredményeképpen alakult meg a munkát immár saját lendülettel folytató Lajta-Szeret Egyesület.
Pásztor Zsolt agrárgazdaság-fejlesztési referens, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa „Az ipari kender felhasználási területei és az Nemzetstratégiai Kutatóintézet határontúli együttműködései” címmel tartotta meg előadását, melyben kitért az ipari kendertermesztés magyarországi helyzetére, illetve a kender termesztésének kritériumaira, felhasználásának lehetőségeire is. Elmondta, hogy az utóbbi néhány évben hazánkban jelentős előrelépés mutatkozott meg az ipari kender termőterületének növekedésében, ami a vele összefüggésben lévő széleskörű kézműipari, művészeti tevékenységek és határokon túli kapcsolódásaik révén egyre több ember számára nyújthatnak megélhetést és egyben hozzájárulnak a gazdasági élet fejlődéséhez Magyarországon és a környező országokban is.
Kovács Norbert „Cimbi”, az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület elnöke a magyar kultúra szerves részét képező néptáncos hagyományok továbbörökítésének fontosságáról beszélt. A népi hagyományok, kulturális szokások identitáserősítő szerepe hangsúlyos a jelenlegi országhatáron belül, de még hatványozottabb a jelentősége a külhonban és szórványban élő nemzettestvéreink vonatkozásában. Az egyesület áldozatos munkájának köszönhetően a dél-amerikai diaszpóra számos településén több sikeres néptáncestet sikerült megrendezniük Caracastól Buenos Airesig, amelyek reményei szerint mindenképpen elősegítik a dél-amerikai szórványmagyarság megmaradását, nemzeti öntudatuk elmélyítését.
A szombati nap utolsó előadója Széman Emese Róza, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület munkatársa volt, aki előadásában a szervezet felépítésével, tevékenységével kapcsolatos fontosabb ismereteket osztotta meg a kollégium jelenlévő tagjaival. A közművelődési és kulturális programok megvalósításában segítséget jelentő pályázati lehetőségekről, illetve a magyar kormányzati támogatások felhasználásának módjairól is hasznos tudnivalókat közvetített hallgatósága felé.
A tartalmas napot a lakiteleki Kösöntyű Néptánccsoport és a kiscsőszi néptáncosok közreműködésével megrendezett közös táncház zárta. A vasárnap a búcsú és az elköszönés jegyében telt. A kollégium résztvevői közösen tekintették meg a kétéves közös munkáról készült összegző kisfilmet és elevenítették fel Sipos Andrea és Tokár János, a Tessedik Sámuel Kollégium szervezőinek moderálásában ezen esztendők legemlékezetesebb momentumait. Ezt követően Lezsák Sándor, a Népfőiskola Alapítvány elnöke a Lakitelek Népfőiskola Széchenyi-termében zárta le formálisan a Tessedik Sámuel Kollégiumot és az Afrika Kollégiumot, kiemelve azok jelentőségét a szakmai és baráti kapcsolatok megteremtésében. A kollégiumoknak méltó emléket állítanak a népfőiskola udvarán felállított és megáldott kopjafák, melyet a résztvevők terveztek, belevésve monogramjukat a mementóba.
A záró alkalom témája a szervezők és a résztvevők tapasztalatai alapján került előzetesen meghatározásra. Talán a Mindenható kegyelmi ajándéka, hogy az előadások egy fontos dolgot biztosan megüzentek az egymástól érzékeny búcsút vevő hallgatók és a szervezők számára egyaránt: ha elköteleződünk egymás iránt, legyőzve a szívek „emberi dolgokból” fakadó távolságát, akkor a jövőben se megye-, se országhatárok nem húzódhatnak akadályként az üdvözlő kézfogások és ölelések közé.
Demján Szabolcs, Tokár János
