Így látjuk mi: épül a vassurányi Pajtaszínház
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság
Vassurányban az 1960-as években ugyan már működött irodalmi színpad, majd pedig színjátszó kör is, azonban ennek lassú elsorvadásával sem az ott élők, sem a környező települések lakói nem láttak már évtizedek óta helyi, élő színházi előadást.
A Nemzeti Művelődési Intézet megkeresésére Forrai Dániel polgármester ezt a hiányt pótolandó szervezte meg és indította el a vassurányi Pajtaszínház projektet, melyhez csoportvezetőnek Devecsery Lászlót kérték fel.
A felhívást még a nyár elején tették közzé a faluban. A helyi és környékbeli lakosság körében gyorsan híre ment a kezdeményezésnek. Egy teljesen új, lelkes csapat állt össze, melynek tagjai közé szívesen jöttek a már működő falubeli csoportból (pl. a dalkörből) is néhányan. Voltak lelkes vállalkozók, akik nagy örömmel csöppentek bele valami „ismerősbe”, ami valahogy mégis új, hiszen ketten is játszottak már korábban egy-egy színtársulatnál. Különleges élmény a színjátszók számára az a felfedezés, hogy egymás improvizációiból mennyi új ötletet meríthetnek, mennyi szakmai fogást leshetnek el. Egyetértenek abban, hogy igazán nagy kihívást a helyes légzés- és beszédtechnika elsajátítása jelent mindenki számára, valamint hogy a próbák alatt a tagok nemcsak közvetlen szakmai értelemben fejlődhetnek, hanem egyénileg gazdagodhattak.
Mindehhez a fő segítséget a csoportvezető irányítása, útmutatása nyújtja mindannyiuknak. Minden próba kezdetén az általa meghatározott helyzetgyakorlattal hangolódnak egymásra. Szabad kezet kaptak abban, hogy elnevezzék a társulatot. Már az első próbákon megszületett az ötlet, hogy saját darabot vigyenek színre. Az Irány Surány: Színtársulat! ezek alapján közösen álmodta meg a készülő darabot. Mentoruk, Szerémi Zoltán színész rengeteg szakmai segítséget nyújt a társulat számára.
Jelenleg még csak a rendelkező próbáknál tartanak. A munka java így még hátravan; a jelenetek részletes kidolgozása sok időt vesz majd igénybe. Ebben óriási segítséget kapnak a családtagjaiktól, így észrevétlenül az ő életük részévé is válik a színház.
„A színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész és egy közös szenvedély.”
Lope de Vega
Szabó Brigitta és Varga-Bodó Anita
