Húsvéthétfői Emmausz-járás Bólyban és környékén, járvány idején – egy közösségi élmény kötelező távolságtartással
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Baranya Megyei Igazgatóság
Közeleg a katolikusok legnagyobb ünnepe, a Húsvét. Idén a járvány miatt, mint ahogy oly sok minden, az ünneplés is másképp történik. Nem gyűlhet össze a nagy család, nem köszönthetik locsolóverssel a lányokat a legények. Egy népszokás, még ha rendhagyóan is, de megmarad idén is: a húsvéthétfői Emmausz-járás Bólyban és a környező településeken.
Jézus feltámadásához kapcsolódó bibliai tanításhoz, az Emmauszi tanítványokhoz fűződő szokást, a német telepesek, a svábok hozták magukkal. A hagyomány több mint száz évre nyúlik vissza, amely szorosan kötődik a szőlőműveléshez és a borkultúrához. Eredete arra a bibliai történetre épül, amely szerint föltámadása utáni hétfőn Jézust két tanítványa csak akkor ismeri meg az Emmauszba vezető úton, amikor este az általa megáldott kenyeret testvériesen szétosztotta közöttük.
Hogyan is néz ki ez az élő hagyomány? Húsvéthétfőn, a mise után, külön erre az alkalomra készített ételekkel, például pekeschkiflivel, minden család kimegy a pincéjébe, ahol vidáman tölti el a délutánt. A faluból azok is kilátogatnak ilyenkor a pincesorra, akik nem rendelkeznek saját pincével, mert őket is megvendégelik a gazdák. A falu ilyenkor szinte kiürül, mindenki a „hegybe” van. A lényeg a vendégszeretet kimutatása és dúskálás a gasztronómiai élvezetekben.
Az idők folyamán a szőlővel és borral foglalkozó más nemzetiségek is átvették a környék falvaiban ezt a hagyományt. Azokon a településeken alakult ki erősebben ez a szokás, ahol a falu határában úgynevezett külön „pincefalu” jött létre, például Bólyban a „Tukar” vagy Versenden az „Orašje”. Szép példája ez a nemzetiségek békés egymás mellett élésének is.
Bólyban, ez az eredetileg a saját közösségnek szóló esemény, felkeltette a nagyobb közönség érdeklődését is, ezért szükség volt egy ünnepi helyszín kialakítására a Kántor – réten, ahol minden évben – a járvány előtt – színvonalas előadásokat mutattak be zenekarokkal és tánccsoportokkal. A bortermeléssel foglalkozó pincészetekben az idelátogatókat is borral kínálták és megismerhették ezt a különleges közösségi értéket. A bólyi Emmausz-járás 2011-ben felkerült az UNESCO Szellemi kulturális örökség listájának nemzeti jegyzékére. Nagy büszkeség ez Bóly kisvárosának!
Sajnos idén más módot kell találni a hagyomány életben tartására, mivel ennek a szokásnak éppen az a lényege: „Meghívlak asztalomhoz, hogy megtudd ki vagyok.” – szól a Biblia. Az Emmauszi történetet szimbolizálja a bólyi szokás, hiszen egymás asztalához ülnek le a szomszédok, barátok, arra járók, hogy beszélgessenek, ismerkedjenek. Idén a pincéről pincére járás elmarad. A szűk családok kimennek a pincéikbe és az asztalnál énekelnek, beszélgetnek, a gyermekek játszanak a szabadban. A szomszédokat, barátokat pedig – jobb híján – énekszóval köszöntik saját pincéjük elől.
Horváth Valéria
