Holnapra várt szerelem
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóság
A tiszadadai népművelő ifj. Kovács Géza kiírja magából mindazt, ami nyugtalanítja, aminek örül, ami napi szinten foglalkoztatja. A magyar kultúra napján „Holnapra várt szerelem” címmel látott napvilágot kilencedik verseskötete. A kiemelt eseményre meghívást kapott a Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatósága.
Ifj. Kovács Géza a festői szépségű Tiszadada település kulturális életének mozgatórugója. Óriási lelkesedéssel és szakértelemmel szervezi szülőfalujában a művészeti, kulturális, hagyományőrző eseményeket, melyeknek köszönhetően élettel tölti meg a közösségi házat, a hagyományőrző tájházat, a Holló László Emlékházat és a Till Aran vallásos szoborgyűjteményt. Kiállításokat, alkotótábort szervez, szakköröket vezet, kutatja a település ősi emlékeit.
Géza átlagos polgári család egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot. Hivatása szerint okleveles művelődésszervező, közművelődési, közéleti tevékenysége sokrétű. 2012-ben az indíttatást az íráshoz háziorvosa adta. Miután munkában túlhajszolt szívét megvizsgálta, terápia gyanánt azt javasolta, hogy írja ki magából azokat a gondolatokat, melyek esetlegesen feszélyezik. Ezek a gondolatok váltak rímekké, idővel pedig versekké értek. Nem törekedett soha elismerésre, mégis számos díjjal tüntették ki. Alkotói munkásságát és második kötetét Batsányi-díjjal, negyedik verses kötetét Cserhát József Irodalmi Díjjal jutalmazták. 2009-ben múzeumi-közművelődési tevékenysége elismeréséért Gombás András-díjat, 2012-ben a Magyarságunkért-díj arany fokozatát kapta.
„…Soha nem írtam az asztalfióknak. Műveimet kezdetektől fogva felvállaltam, s a nyilvánosság elé tártam… Igen. Ez vagyok én. Ezek az érzéseim, gondolataim, bajaim, örömeim, félelmeim… Az ember sokszor igyekszik elrejteni a benne rejlő gyengeséget, hiányosságot, félelmet, s csak az „elvárt önmagát” mutatni. Én kitárom a gondolataimat. Kitárom versekben. S akik olvassák, rájönnek, hogy nem csak nekik vannak ilyen érzéseik, gondolataik, s hogy ezekben nincs mit szégyellni. A verseim kapaszkodót nyújtanak. Múltba, jelenbe és jövőbe. S ha valakihez időben érkeznek, már megérte megírni, megérte jót cselekedni általuk, mert kötelezőnek érzem magamra nézve, kedvenc bibliai mondatomat: …Ne vond meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban áll annak megcselekedése! Ha tudok, én így tudok adni a világnak…”
Az igazgatóság munkatársai köszönik a meghívást, ifj. Kovács Gézának a versei által kapott élményt, gratulálnak alkotói tevékenységéhez és szakmai munkájához további sok sikert, erőt, egészséget kívánnak.
Nagy Edina
