Három új elemmel bővült a Vas Megyei Értéktár
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság
A Vas Megyei Értéktár Bizottság 2021. évi első két ülésén 3 új megyei értéket vett lajstromba. A téli ünnepkör egyik legarchaikusabb népszokása, a dozmati regölés mellett a velemi Stirling-villa és harmadikként a Csömötei-hegypince és a hozzá kapcsolódó hagyományok kerültek be a Vas Megyei Értéktárba.
A megyei értéktárba való kerülés kiemelt szempontja a megyei ismertség, a fenntarthatóság és – ahogy azt Éles Krisztina, a Nemzeti Művelődési Intézet Vas megyei igazgatója, a bizottság tagja minden találkozón hangsúlyozza – a helyi közösség általi megbecsülés, élővé tétel.
A regölés gyökerei az ősi pogány hitvilágba nyúlnak vissza, de bizánci és nyugati keresztény elemei is vannak. A Napot, Holdat, csillagokat a testén hordozó dozmati csodaszarvas egyedi elem a regösénekek között. A regölés egyik leglényegesebb mozzanata a jókívánságok kifejezése, illetve a lányok és legények „összeregölése”, azaz szerelemvarázsló párosítása. Mindennek külön nyomatékot ad a regősének refrénje és a (helyenként láncos) botokkal vagy dobon vert ütem. Mindez a táltosok világát idézi meg. Keresztény elem viszont, hogy erre a Jézus születésével kezdődő egyházi év első napjaiban kerül sor.
Ez a népszokás a Nyugat-Dunántúlon és Erdély egyes részein terjedt el. A Szombathelytől nyugatra fekvő Dozmat községben 1899-ben fonográfra rögzítették az itt ismert éneket. A dozmati regősének 1975-ben Nagy László költőt is megihlette, aki a Rege a tűzről és jácintról című versét írta ennek hatására, amelyről film is készült. A Vas Megyei Igazgatóság Kapunyitogató programsorozatának keretében a film alapján annak egykori szereplői és az ő leszármazottaik Szabó Róbert Endre színművész mentorálásával visszatanították a résztvevőknek a regőséneket. Ennek kapcsán a helyi hagyományőrzők újra életre keltették az ősi szokást.
A Kőszeghegyalján fekvő Velemben az 1930-as években építtetett nagypolgári nyaralót Stirling István szombathelyi ügyvéd. A nyaraló kertjében kialakított bunkerban őrizték a Szent Koronát a második világháború végén. Az államosítás után iskola és kultúrház működött benne, majd 1974-től a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Továbbképző Háza és Népművészeti Műhelye lelt itt otthonra. Az ingatlanegyüttes egyéb épületei, a Fedeles híd, a Sárkányos kapu, a Fafaragók Háza ezután épültek a területet alkotóbázisul választó művészek keze nyomán. A népi iparművészek – különösen a fafaragók – mellett a Velemi Szemináriumok révén a rendszerváltó értelmiség egyik találkozási pontja is volt. Az épületegyüttes történelmi emlékhelyként és egykori képzőművészeti központ funkciója miatt került be a megyei értéktárba.
Az egykor önálló Nagy-, és Kiscsömöte községek területe ma Lukácsházához tartozik, így a Csömötei-hegy is a Szombathelytől északra fekvő község határát gyarapítja. Az itteni szőlőkről az első adat 1604-ból származik, 1793-ból már hegyközségi szabályrendeletről is tud a történetírás. A szőlőtermő dombság ma a Soproni-borvidék, a Kőszegi Tájvédelmi Körzet és az Írottkő Natúrpark része. Itt vezet át a Szent Márton-út, a hegyen álló 150 éves borház mellé 2010-ben újabb attrakcióként egy kilátó épült.
A csömötei szőlőhegyen a Lukácsházi Borbarát Hölgyek jóvoltából 10 közösségi kemence épült, amelyek köré a helyi hagyományokra építve gazdag közösségi élet zajlik. A május 19-i Szent Ivó-nap környékén hegybejárást tartanak, újabb közösségi eseményeik pedig a Pincés Kemencés Böllérverseny és a Pincés Kemencés Őszi Hegybejárás. Ezeket a helyi hagyományokat átörökítő közösségi eseményeket is figyelembe vette a Vas Megyei Értéktár Bizottság, amikor a Csömötei-hegypincét felvette a Vas Megyei Értéktárba.
Kuglics Gábor
