Hallgatói látkép – cikksorozat a szakmai gyakorlatos hallgatók tollaiból
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Pest Megyei Igazgatóság
A Pest megyei igazgatóság háromlépcsős modellt dolgozott ki a szakmai utánpótlás biztosításáért. A modell egyik alappilléreként szakmai gyakorlatos hallgatókat fogad a megyében lévő felsőoktatási intézményekből, ahol közösségszervezés szakon tanulnak a diákok. A cél, hogy a hallgatók megismerkedhessenek a közművelődési szakma gyakorlati oldalával. Nem csak az igazgatóság munkatársai szolgálnak újdonságokkal: a diákok az általuk gyakorolt tevékenységeket, őket foglalkoztató területeket érdekes, egyedi aspektusból tudják megközelíteni, ezáltal rávilágítanak azokra a rejtett erőforrásokra, amelyek hasznosíthatók a közösségszervezésben. Az igazgatóság most ezeket teszi közzé a Hallgatói látkép elnevezésű sorozatában.
A cikksorozat következő részében Hayden Eszter, a Milton Friedman elsőéves közösségszervező szakos hallgatója gondolatait olvashatjuk a kézműveskedésről.
A kézművesség/kézműveskedés egy kreatív, szórakoztató elfoglaltság, akár hobbi, amely az unaloműzés és a kikapcsolódás mellett különböző szakmák és mesterségek elsajátítására is adhat lehetőséget. Amikor kézműves tevékenységekről beszélünk, egy rendkívül tág fogalmat járunk körbe, ugyanis számos alkotói foglalkozás tartozhat ide. A nevéből is eredően, sajátos, kézi munkával, esetlegesen szerszámok segítségével történő alkotó, vagy formaátalakító tevékenységek tartoznak a szó értelmébe.
Ugyan a kézműveskedésnek nincsenek életkori határai, hiszen bárki élvezheti a szabadkezű alkotás örömét, azonban elsősorban talán a fiatalabb korosztály életében játszik meghatározó szerepet. Minden gyermek életében már korán megjelenik ez a szabadidős tevékenység, ugyanis a kicsik előszeretettel fejezik ki önmagukat, érzéseiket rajzokkal és mutatják meg kézügyességüket különféle saját maguk által készített tárgyakkal. Ilyen lehet például egy felfűzött nyaklánc, karkötő, esetleg papírból készített forma, de bármilyen szabad kézzel készített alkotás.
Magam is sokat kézműveskedtem, illetve elég korán belecsöppentem már én is a sajátkezű alkotás világába. Középiskola alsó tagozatában játszott leginkább szerepet az életemben, amikor is az iskola által szervezett kézműves foglalkozásra jártam nap mint nap. Már a kezdetektől megtaláltam önmagam a művészkedésben és ez a mai napig is kitart. Középiskolában, illetve később gimnáziumban is művészeti tagozatra jártam és azóta is ezen a területen tanulok és tevékenykedek. Hobbi szerűen foglalkozom paverpol technikájú képek és szobrok készítésével, ami szintén a kézművesség tág fogalmába tartozik, hiszen saját kézzel, számos anyag felhasználásával dolgozom ilyenkor.
A paverpol technika lényegében egy újrahasznosításra alapuló, ökotudatos tevékenység, ugyanis az alkotás során számos már használni nem kívánt anyagot, kacatot és limlomot használhatunk fel, melyek ezzel egy teljesen új értelmet nyernek. A paverpol világát hatalmas mennyiségű textil anyagok, csipkék, szalagok, fonalak, bogyók, papírok és számos apró díszítőelemek alkotják. Rendkívül nagy teret ad a kreativitás és a képzelet szabadon engedésére, hiszen csaknem bármilyen anyaggal dolgozhatunk, ami számunkra kedvező, illetve lényegében azt készítünk, amit csak szeretnénk. A technika alapja egy levegőre száradó, speciális keményítő és ragasztó anyag, mely a felhelyezni kívánt elemek tökéletes ragasztásáért és puha anyag esetén keményítéséért szolgál. Ezzel a tejföl állagú ragasztóval kell bekenni a felületet, legyen az fa, lemez, karton, furnér, doboz, amilyen anyagot választunk. Ezután következhet az apróbb anyagok, tárgyak, gipszformák, kis plasztikák felragasztása. Díszítőelemet saját magunk is készíthetünk, akár egy gipszből kiöntött formát, akár gyurmából elkészített elemet, ennek is csak a képzeletünk szab határt. Miután minden formát felragasztottunk, ezután az egészet lefestjük rendszerint fekete akrillal, majd száradás után következik a varázs. Az utolsó simítás, mely megadja az egész alkotás szépségét, azt a fémes hatását, amitől olyan különleges. Ezt nem mással érjük el, mint a speciális antikoló pasztával.
Közösségfejlesztés szempontjából a kézműveskedés egy igen pozitív példa lehet. Mivel a gyermekekben és valójában szinte minden emberben ott rejlik a kreativitás, így a szabad alkotás érdekében előszeretettel hoznak létre kifejezetten erre irányuló foglalkozásokat, ahol csoportosan, együttes erővel zajlik a művészkedés.
Ahogy a legtöbb szabadidős tevékenység és hobbi, úgy a kézműveskedésnek is rendkívül erős a közösségépítő hatása. Egy ilyen foglalkozáson, programon, mondhatni egy közös cél érdekében jönnek össze az emberek, hogy együtt alkossanak, hogy mind azt csinálják, amit szeretnek, ez pedig tökéletesen összehozza a közösségeket és akár újabb ismerettségek kialakítására is alkalmat adhat. Kézműves foglalkozásokat nagyobb rendezvények mellékprogramjaiként is megtalálhatunk, hiszen egy felnőtteknek szóló eseményen olykor elkerülhetetlen hogy a szülők magukkal vigyék gyermekeiket, ilyenkor pedig a kifejezetten kicsiknek szóló, például kézműves foglalkozások biztosítják számukra is a szórakozást.
Azon kívül, hogy alkotás közben az unalom elszáll, egyben hasznos szórakozásnak is bizonyul, a kézműveskedés fejleszti a kézügyességet és a kreativitást, illetve segít a stresszoldásban is.
