Hallgatói látkép – cikksorozat a szakmai gyakorlatos hallgatók tollaiból
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Pest Megyei Igazgatóság
A Pest megyei igazgatóság háromlépcsős modellt dolgozott ki a szakmai utánpótlás biztosításáért. A modell egyik alappilléreként szakmai gyakorlatos hallgatókat fogad a megyében lévő felsőoktatási intézményekből, ahol közösségszervezés szakon tanulnak a diákok. A cél, hogy a hallgatók megismerkedhessenek a közművelődési szakma gyakorlati oldalával. Nem csak az igazgatóság munkatársai szolgálnak újdonságokkal: a diákok az általuk gyakorolt tevékenységeket, őket foglalkoztató területeket érdekes, egyedi aspektusból tudják megközelíteni, ezáltal rávilágítanak azokra a rejtett erőforrásokra, amelyek hasznosíthatók a közösségszervezésben. Az igazgatóság most ezeket teszi közzé a Hallgatói látkép elnevezésű sorozatában.
Cikksorozatunk következő részében az amatőr színjátszás közösségfejlesztő hatásait mutatja be Csehák Csenge, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem másodéves közösségszervező szakos hallgatója.
Sokan nem is sejthetik, mennyi előnnyel jár csatlakozni egy amatőr színjátszó szakkörhöz. Én sem voltam ennek tudatában, egészen általános iskolás koromig, amikor belecsöppentem a színház világába.
Egész életemet végig kísérte a szereplés valamilyen formája: óvodás koromtól kezdve szavaló versenyekre jártam, egészen középiskolás koromig. Hangszerversenyeken is részt vettem, hiszen gitározom. Néptáncoltam és modern táncra is jártam évekig, melyek során szintén nagy közönség előtt kellett bemutatni a tanult koreográfiát. Fontos megemlítenem, hogy a felsoroltaknak mind-mind hatalmas közösségfejlesztő hatása van, viszont most az amatőr színjátszást szeretném kiemelni.
Ötödik osztályos lehettem, amikor az akkori magyar tanárnőm egy óra keretein belül mesélt arról, hogy lehetőség nyílik csatlakozni kis településünk – Magyarkanizsa (Szerbia) – színjátszó szakköréhez. Kiemelte, hogy nagyon örülne neki, ha elmennék, hiszen tudja, hogy számomra nem jelent gondot a szereplés. Nem is gondolkoztam sokáig, hiszen tizenegy évesen minden lány színésznő vagy énekesnő szeretne lenni. A hangi adottságaimat nemigen mondanám optimálisnak az utóbbihoz, így hát a színjátszásra esett a választásom. A szakkörökön sok koncentrációs, improvizációs készséget fejlesztő játékokkal/gyakorlatokkal foglaltuk el magunkat. Volt néhány kis előadásunk, amit leginkább szülőknek, közeli hozzátartozóknak adtunk elő.
Középiskolás koromban szintén a magyar tanárnőm által szereztem tudomást egy színjátszó körbe való csatlakozás lehetőségéről, így kerültem be a Zentai Magyar Kamaraszínház amatőr csapatába, ahol már komolyabb vizekre eveztünk a darabok tekintetében. 2016-ban a „Tizenkét dühös ember” filmdrámát, 2017-ben a „Tanár úr, de miért” vígjátékot, 2018-ban pedig az „Óz, a nagy varázsló” című darabot dolgoztuk fel. Amatőr színművészeti vetélkedőkön szép teljesítményeket értünk el.
A színjátszás közösségfejlesztő szerepe hihetetlen. Számtalan új embert ismertem meg, életre szóló barátságokat köszönhetek neki. Általa egy olyan közösség tagja lehet az ember, ahol folyamatos munka zajlik azért, hogy a lehető legtökéletesebb előadás születhessen meg. Sokszor kemény a munka, a konfliktusok sem mindig elkerülhetők, viszont ez mind szükséges a jó eredményhez. Ezen felül alázatra tanít, a kreativitás kibontakozásában, az önmegvalósítás kérdésében is nagy szerepet játszhat. Rengeteg ember van, akinek sikerült kilépnie a komfortzónájából a színjátszás által, hiszen bátorságot is ad, szereplés, ismerkedés, vagy akár véleménynyilvánítás terén. Bárkinek bátran ajánlom ezt a tevékenységet, csak nyerni lehet vele.
