Hallgatói látkép – cikksorozat a szakmai gyakorlatos hallgatók tollaiból
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Pest Megyei Igazgatóság
A Pest megyei igazgatóság háromlépcsős modellt dolgozott ki a szakmai utánpótlás biztosításáért. A modell egyik alappilléreként szakmai gyakorlatos hallgatókat fogad a megyében lévő felsőoktatási intézményekből, ahol közösségszervezés szakon tanulnak a diákok. A cél, hogy a hallgatók megismerkedhessenek a közművelődési szakma gyakorlati oldalával. Nem csak az igazgatóság munkatársai szolgálnak újdonságokkal: a diákok az általuk gyakorolt tevékenységeket, őket foglalkoztató területeket érdekes, egyedi aspektusból tudják megközelíteni, ezáltal rávilágítanak azokra a rejtett erőforrásokra, amelyek hasznosíthatók a közösségszervezésben. Az igazgatóság most ezeket teszi közzé a Hallgatói látkép elnevezésű sorozatában.
Balog Dávid a Budapesti Gazdasági Egyetem másodéves kulturális közösségszervező szakos hallgatója és az egyetemi Hallgatói Önkormányzat tagja. A labdarúgás közösségépítő erejét mutatja be, továbbá az élményeit és a tapasztalatait osztja meg, amelyeket az évek során szerzett.
Napjainkban sok embernek az jut eszébe, hogy a futball egy több milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát, hogy az egész sportág csak a pénzről szól, holott létezik egy másik oldala is. Ennek a sportnak óriási, globális közösségépítő ereje van, elég csak gondolni a szurkolók üdvrivalgására vagy éppen a gólokra. Ez az érzés kerített hatalmába a 2016-os Európa bajnokságon, ahol a magyar nemzeti csapatnak egy emberként szurkolt az egész ország, majd a meccsek után spontán utcabálok, ünneplések voltak országszerte.
Én négy éven keresztül fociztam amatőr szinten futballklubnál és középiskolában is osztálycsapattal, ahol szép sikereket is értünk el. A sport az egészségmegőrzés kiemelt szerepe mellett azért is volt fontos számomra, mert ténylegesen tartoztam egy közösséghez, ahol mindenkinek egyaránt ugyanaz volt a célja.
A csapatsportoknál mondani szokás: „együtt nyerünk, együtt veszítünk”. Ezzel teljes mértékben tudok azonosulni. Számomra egy életre meghatározó élmény volt, amikor az iskolai bajnokságokon az egész osztály szurkolt nekünk. Nemcsak egymásért és magunkért küzdöttünk a pályán, hanem az egész osztályért, mert őket is képviseltük úgy, mint ahogy a magyar válogatott is egy egész országot képvisel, nem csak azokat, akik a keretben vannak benne. Fergeteges érzés volt, amikor megnyertünk egy bajnokságot és büszkék voltak ránk a többiek, együtt örülhettünk a sikernek.
Ugyanez igaz, ha egy községnek a csapatában focizol, ahol egy egész falut képviselsz. Tapasztalatból mondom, hogy egy-egy győztes meccsnél nem igazán van a közösséget összekovácsolóbb esemény. Ilyenkor a játékosok és a szurkolók együtt esznek, isznak, mulatnak, beszélgetnek. Nagyon összehozza a falu népét egy sportesemény: sokan kilátogatnak a helyi focicsapat meccseire, még ha nem is érdekli őket a foci, akkor is jönnek beszélgetni egymással.
A focimeccseken túl a sportegyesület fontosnak tartja a csapatépítő programok szervezését: az edzőtáborok mellett közös kirándulásokat, bográcsozást, strandolást terveznek. Az iskolás focisták tanulmányait figyelemmel kísérik, és szükség esetén a pedagógusokkal együttműködve támogatják a továbbtanulásukat is.
