Hallgatói látkép – cikksorozat a szakmai gyakorlatos hallgatók tollaiból
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Pest Megyei Igazgatóság
A Pest Megyei Igazgatóság háromlépcsős modellt dolgozott ki a szakmai utánpótlás biztosításáért. A modell egyik alappilléreként szakmai gyakorlatos hallgatókat fogad a megyében lévő felsőoktatási intézményekből, ahol közösségszervezés szakon tanulnak a diákok. A cél, hogy a hallgatók megismerkedhessenek a közművelődési szakma gyakorlati oldalával. Nem csak az igazgatóság munkatársai szolgálnak újdonságokkal: a diákok az általuk gyakorolt tevékenységeket, őket foglalkoztató területeket érdekes, egyedi aspektusból tudják megközelíteni, ezáltal rávilágítanak azokra a rejtett erőforrásokra, amelyek hasznosíthatók a közösségszervezésben. Az igazgatóság most ezeket teszi közzé a Hallgatói látkép elnevezésű sorozatában.
Kozma Hanna Valéria az Eötvös Loránd Tudományegyetem másodéves kulturális közösségszervező szakos hallgatója, aki a szakmai gyakorlatát az igazgatóságon tölti. A természetjárás, mint sokrétű szabadidős tevékenység közösségépítő és szervező hatásait mutatja meg, valamint az évek során szerzett tapasztalatait, élményeit osztja meg.
A természetjárás során az ember kiszakad a hétköznapok olykor egyhangú mókuskerekéből, és az ott eltöltött idő erejéig egy alternatív valóságban találja magát a „zöld-tenger” közepén, annak sodró energiájával, mámorával karöltve. Egy kicsit tényleg olyan, mintha megállna az idő, és vele együtt egy olyan tér jön létre, ahol csak magunkra, a tiszta gondolatainkra, a pillanat legteljesebb megélésére és egymásra, barátainkra tudunk fókuszálni. Ez egy felszabadító érzés, emellett segíti a valódi kapcsolódások létrejöttét.
Számtalan a természetben eltölthető szórakozási és aktivitási lehetőségről beszélhetünk, csakhogy párat említsek ezek közül: gyalogtúra, hegymászás, vízitúra, tájfutás, lovaglás, sítúra vagy akár a barlangászat és búvárkodás. Bár mindegyik szabadidős forma másfajta élményt nyújt, az összes által megérthetjük és megélhetjük az önmagunkhoz és az egymáshoz kapcsolódás fontosságának mibenlétét.
Az izgalmas ötletelésen, a helyszín és időpont választáson, a tervezési folyamatokon át egészen a várva várt alkalom megvalósításáig folyamatos kapcsolatban vagyunk, ezáltal kovácsolódik össze a csapat, legyen szó akár baráti társaságokról vagy családokról. A szabadban eltöltött idő alatt a felhőtlen beszélgetések, az együtt átélt élmények, kihívások pedig közelebb visznek minket egymáshoz.
A hétköznapokból történő kiszakadás és a természeti csodákban való elmerülés egyfajta közös eufórikus élményt nyújt, hosszú évek után is nagy örömmel idézem fel újra és újra egy-egy gyalog vagy kenutúra emlékét.
Mindezek mellett a társadalom egyik fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása: hogyan őrizzék meg a természetes állapotot, vagy hogyan zavarják meg legkevésbé azt.
Számomra ezek mentén kapcsolódik így össze a természetjárás és a közösségépítés. A maga tisztaságával, felszabadító energiáival és rendre kialakuló vagy megerősítő mély emberi köttetéseivel.
Azáltal, hogy az ember kiszakad a „megszokottból”, részesévé tud válni valami teljesen újnak, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy más szemmel tekintsünk önmagunkra, társainkra, a körülöttünk lévő világra.
