Ha február, akkor farsang!
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei IgazgatóságA farsang időtartama évről-évre változik, zárónapja a Húsvét időpontjához kötődik. A január 6-ai vízkereszttől a Húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. A farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye településein a farsangi népszokások, farsangi hagyományőrzés színes palettájával találkozhatunk.
A hegyközi Kis-, Nagy-és Vágáshután még a két világháború között is szokásban volt a „morénázás”. A fiatalok szalmabábot készítettek, szépen felöltöztették és házról házra járva vele a farsangi mulatságukra enni-innivalót gyűjtöttek. Farsang végén a bábot vagy elégették, vagy a patak vizében elúsztatták. Ez a szokás valamilyen ősi áldozati szertartásnak, a gonosz szellemek kiengesztelésének a maradványa lehetett.
A Bodrogközben és a Tisza menti falvakban farsang idején pacurkáknak nevezték a fiatalokat, akik közül a lányok fiúruhába, a fiúk lányruhába öltöztek, s esténként sorra látogatták a házakat, ahol aznap disznóölés volt. Beköszöntek az emelkedett hangulatban levő gazdákhoz, és elkezdődött a tréfás hadakozás, mókázás, aminek a megvendégelés lett a vége: a pacurkákat leültették a házigazdák maguk közé a toros asztalhoz.
A hajdani sváb telepesek őrizték meg sokáig az egykori Károlyfalván a „sajbózást”. Farsang végén a legények vaskarikákat izzóvá tüzesítettek, és amilyen messzire bírták, elhajították. Figyelték ezt a lányok, főleg, akik valamelyik legénynél „érdekeltek” voltak, s igyekeztek az eldobott karikát megszerezni. Ha egy lány megtalálta egy legény tüzes karikáját, valami „varázslat” folytán előbb-utóbb házasság lett a farsangi sajbózás vége.
Mivel a farsangi időszak nem egynapos ünnep, hanem egy hosszú periódus, ezért ma már igyekeznek megyénk minden településén a farsangi hetekben különböző programokat szervezni. Az óvodások és a kisiskolások fánksütéssel, kézműves foglalkozással egybekötött gyermektáncházakkal, álarcos, maskarás jelmezbállal, kiszebáb égetéssel űzik el a telet. A téltemetés úgy zajlik, hogy a gyerekek készítenek egy bábot, az úgynevezett kiszebábot, valamint különféle zajkeltő szerszámokat, majd kivonulnak a térre – élükön egy dobossal és egy kikiáltóval – miközben télűző rigmusokat kiabálnak „Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj”, és közben zörgetik a zajkeltő eszközöket, dudákat, sípokat, dobokat.
A januári-februári időszakban a kézműves játszóházakban, valamint az óvodai, iskolai foglalkozásokon előkerül a gyapjú és a fonal, szorgos kezek sodornak és fonnak zenehallgatás mellett a hagyományfeltárás, hagyományőrzés jegyében. Ezeken a foglalkozásokon a kézműves mesterek, óvónők, pedagógusok a farsanghoz kapcsolódó néprajzi tudnivalókat élményekkel fűszerezve, tevékenykedtető formában örökítik át az utókornak.
Kissné Bencs Gabriella