Értékőr tábor a Sárközben
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Tolna Megyei Igazgatóság
Az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. Tolna Megyei Igazgatósága a Művelődő Közösségek az Alföldön EFOP-3.7.3-16-2017-00149 projekt keretében 2019. június 24–28. között öt napos értékőr tábort szervezett a Sárköz több településén, őcsényi szálláshellyel. A tábori felhívásra 20 fő jelentkezett, többségében a középkorú és idősebb korosztályból a megye több településéről: Tengelicről, Tolnáról, Bogyiszlóról, Mözsről, Györkönyből, Szekszárdról, Dunaszentgyörgyről és Nagydorogról.
A tábor kiemelt célja volt, hogy felhívja a résztvevők figyelmét a helyi értékekre, érzékenyítse őket az értékközpontú szemléletre, továbbá, hogy minél többen bekapcsolódjanak a helyi értékgyűjtő munkába. Cél volt továbbá az is, hogy a tábor során bemutatott jó gyakorlatok és megszerzett ismeretek járuljanak hozzá a helyi értékek iránti elköteleződéshez, ezzel is motiválva a tábor résztvevőit a településük értékfeltáró munkájában való részvételre. A tábor célja harmadrészt az volt, hogy a résztvevők minél jobban megismerjék a Sárközt, annak természeti és épített értékeit.
De mit is nevezünk ma Sárköznek? A Duna szabályozását megelőzően a Sárvíz és a Duna közötti mocsaras, lápos tolna megyei földrajzi kistájat, ami a történelem viharainak köszönhetően mára mindössze Őcsény, Decs, Báta, Alsónyék, Sárpilis településekből áll. Az itt élő emberek mindennapjait a víz határozta meg, olyannyira, hogy a lápos területen utak nem lévén csónakkal közlekedtek. Megtanulták a halászat csínját bínját, ártéri gazdálkodást folytattak, állatokat tartottak, a rengeteg vadon termő gyümölcsfa termését hasznosították. A Sárközben rögökre, úgynevezett göröndökre építkeztek, ezért a falvak utcaszerkezete igen szövevényes. Átfogóan a vidékre, de Alsónyék és Sárpilis településekre különösen jellemző volt, hogy viszonylag kis telkekre nagy házakat építettek. Minden gazda a lakóháza mellett a szántóföldjén, legelőjén egy egyszerűbb szállást is épített, többen a szekszárdi dombokon szőlőt is tartottak, ezekhez a tanyákhoz pince és présház is tartozott. A Duna szabályozását követően idővel a talaj kiszáradt, jó minőségű, megművelhető, gazdagon termő, gazdálkodásra alkalmas területté vált. Az itt élő emberek áttértek a földműves gazdálkodásra, ekkor kezdődött a sárközi emberek igazi, látványos gazdagodása. Az egykori jómódot napjainkban is tükrözi a falvakat alkotó házak nagysága, és a női viselet gazdagsága. A tábori program résztvevőinek ezt a területet volt alkalma közelebbről megismerni, ahol egy-egy helyszínen szakemberek előadásokat, tárlatvezetéseket, bemutatókat tartottak.
Őcsényben Csapai János néprajzkutató mutatta be a települést, a tájházat, valamint a református templomot. A látogatók megtekintették a református parókia kincseit is, csodálattal vették kezükbe a szebbnél szebb szőtteseket, és hímzett terítőket. Az asztalra kerültek az ónkelyhek, ónkupák és óntányérok, amelyek napjainkban is a református szertartás eszközei. Csapai János a település értéktár bizottságának munkájáról is beszélt, melynek maga is a tagja. Kritikusan fogalmazta meg, hogy lassan halad az értéktári munka. Ezt azzal magyarázta, hogy a település lakói közül kevesen kapcsolódnak be a munkába.
Decsen Komjáthi Tamásné a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület elnöke mutatta be a tájházat. Rávilágított a decsi asszonyok kézimunka szeretetére, melyhez nagyban hozzájárult a korábban működő Decsi Háziipari Szövetkezet, ami nagyon sok családnak jövedelemszerzési forrást és munkahelyet biztosított. Egyedi szőttes motívumkincs alakult ki, de jelentős volt a gyöngyfűzés is a faluban. Fazekasok nem voltak a Sárközben, ennek ellenére egyedi, díszítő sárközi motívum alakult ki, amit a mórágyi, bajai fazekasok készítettek.
Farkas Lászlóné Pál Bözsi néni Babamúzeumában a decsi sárközi viselettel ismerkedtek meg a résztvevők. A kiállítás érdekessége, hogy nem csak díszes ruhákba öltöztetett babák láthatók, hanem a paraszti élet mindennapjai is megelevenednek a vitrinekben, disznóvágástól szüretig, születéstől egészen a halálig.
A Bátai Tájház gyűjteménye egy módos család mindennapjaival ismertette meg a csoportot, majd a halászházban használati eszközöket és a ház puritán berendezését tekinthették meg a táborozók. A tárlatvezető, Balogh Imréné előadásában rávilágított a két életmód közötti különbségre, az eltérő életvitelre.
A következő helyszínen Andrási-Szabó Valéria tárlatvezető bemutatta a Sárvíz torkolatánál 1897-ben épült, az egész Sárköz belvízmentesítését biztosítani hivatott, egyedülálló faszéngáz-generátoros robbanómotorral működő szivattyútelepet, amely ipari műemlék. Az 1896-ban felállított 4,5 m3/sec teljesítményű, először gőzgépekkel, majd a II. világháború után a szénhiány miatt fagázas motorral működtetett szivattyúk ma is újraindíthatók. Ez a műtárgy a világon egyedülálló, legutóbb 1990-ben, majd 2012-ben volt szükség a szivattyúk üzembe helyezésére.
Ezt követően Szodorainé Mohr Szilvia mini galériáját nézték meg a tábor résztvevői, amit egy helyi építészeti védelem alatt lévő házban alakítottak ki. Majd a fazekasműhelybe látogattak, ahol a fiatal alkotó modern kerámiákat készít, melyeken bátran alkalmazza a sárközi motívumokat. Rendszeresen tart gyerekeknek alkotótábort, ahol a közösen készült rajzok alapján különböző kerámiákat készítenek. A fazekas ház egyben egy magángyűjtemény is, ahol a bátai viselet egy-egy jellemző darabja, és használati tárgyak egyaránt megtalálhatók.
Alsónyéken Fekete Zoltán református lelkész bemutatta a templomot és a Sárköz református vallású gyülekezeteit. Balázs-Kovács Sándor néprajzkutató csatlakozott a csoporthoz, aki beszélt a sárközi emberek életmódjáról, a református „egyke” családokról, melynek következménye jelentősen kihat napjainkra is. Alsónyék fő utcáján végigsétálva bemutatta a jellegzetes épületeket, amelyek egy polgárosodott életformát tükröznek. A tájházban a népi kultúrát bemutató tárgyak és eszközök mellett az M6-os autópálya építése során fellelt régészeti leleteket is kiállították. Alsónyék után Sárpilisen folytatódott a körút, ahol Figler János polgármester is csatlakozott a csoporthoz. A tájház megtekintése közben elmesélte, számos bemutatott tárgy, eszköz, viselet az ő családja tulajdonából került a gyűjteménybe.
Az utolsó napon a résztvevők a Szekszárdon megrendezett Tolna Megyei Értékek Napjára látogattak el. Itt alkalom nyílt a Sárköz értékei mellett a megyei értékek megismerésére, helyi ételkóstolóra is. A nap folyamán egy megyei viselet bemutatót is megtekinthettek a táborozók, végigkövethették, hogyan zajlik a sárpilisi menyasszony öltöztetés. Mindehhez a Csurgó Zenekar szolgáltatta a zenét.
A tábor jó hangulatban telt, új ismeretségek, barátságok születtek, a résztvevők sok hasznos ismerettel és tudással gyarapodtak. Megértették, hogy feladatuk kettős: nemcsak a helyi értékfeltáró folyamatok segítésében, de a helyi fiatalok motiválttá tételében is élen kell járniuk. A közös munka öröme és haszna számtalan megyei új közösség kialakulását eredményezheti, ami újabb lehetőségeket nyithat a Művelődési Intézet Tolna Megyei Igazgatósága számára is. Az igazgatóság szintén sokat profitált a táborból, hiszen közelebbről és mélyebben megismerhette a résztvevők településeinek sajátosságait, sikereit és nehézségeit, valamint a közösségi művelődésben dolgozó kollégák mindennapjait.
Tóth Györgyi
