Ember és alkotás – A szalmafonás hajdúnánási hagyományai
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság
Hajdúnánás mindig is híres volt a szalmafonás hagyományáról. A szalmafeldolgozás, az 1860-as évektől, mintegy száz éven át élte fénykorát. Akkoriban 450 ezernél is több szalmakalap készült a városban.
Mellette táskák és papucsok, illetve egyéb használati és dísztárgyak is kikerültek a helyi üzemekből és az ügyesebb asszonyok keze alól. A termékek Monarchia szerte népszerűek, keresettek voltak, egészen a trianoni döntésig, amikor is Hajdúnánás elveszítette piacai nagy részét. Onnantól egyre kevesebb termék készült, az üzemek bezártak, az asszonyok felhagytak a szalmafonással, ami addig mindennapi életük része volt. Korábban, jártukban-keltükben, sorban állás közben, vagy az utcán trécselve is, folyton mozgott a kezük, sebesen fonták a szalmaszálakat, az elkészült fonalat otthon mángorolták, majd kötegekben hordták az üzemekbe, később a háziipari szövetkezetbe.
A hagyományt életben tartó kevesek egyike Reszegi Sándorné, Marika néni, aki ma, 82 évesen is megtermeli és feldolgozza az alakort, vagy más néven egyszemű búzát, amelynek a szalmája a legalkalmasabb a fonásra. Életét, munkásságát mutatja be az a film, amelyet a Nemzeti Művelődési Intézet Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága forgat, partnerségben a Hajdúnánási Városi Televízióval.
Az Ember és alkotás című projektben további életutakat, portrékat bemutató filmek is készültek azzal a szándékkal, hogy a helyi közösségekben jelentős szerepet játszó alkotók munkásságát dokumentálják, visszamutassák saját közösségüknek és szélesebb körben is megismertessék. Az elkészült portrék emellett szakmai módszertani és oktatási célokat is szolgálnak
R. Simor Katalin
