Diagnózisok hallgatói szemmel
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság
Az NMI Művelődési Intézet Hajdú-Bihar Megyei Irodája 2017 november elején a „Kopogtató” projekt keretében „Diagnózisok” címmel, több, mint féléves fejlesztői folyamatot indított. Ennek az első szakasznak a lezárására 2017. november 28-án került sor a Művelődési Intézet munkatársainak részvételével a megyei módszertani irodában.
A településfeltáró „Kopogtató” projekt, melynek célja, azon beavatkozási pontok megtalálása, melyben a megyei módszertani iroda szakmai munkájával, az e területen szerzett kompetenciáival a kutatást követően projektfejlesztő, valamint tanácsadói munkáját megalapozza, keret, melynek része a „Diagnózisok” fejlesztői program.
Míg a „Kopogtató” projekt a település egészének társadalmi hátterét, erősségeit, lehetőségeit tárja fel, addig a „Diagnózisok” egy szűkebb metszetet, a helyi társadalom szöveteit, és a közösségi művelődés, mint szakma közötti kapcsolatrendszert, a társadalmi kohéziós erőt, és a társadalmi tőke gyöngülésének hatását kívánja feltérképezni a közösségi művelődés területén. Célja, hogy segítséget nyújtson, jó példákat mutasson, térségi szakmai együttműködéseket serkentsen, módszereket adjon át és cseréljen.
E több, mint féléves fejlesztői program Hajdú-Bihar megye valamennyi településére irányul. A program egy-egy fázisa 3-4 járás közösségi művelődés szereplőinek műhelymunkája által gazdagodik és teljesedik ki. A 3-4 járás közművelődési szakembereinek közel 2-2 hónapos intenzív munkáját a települések döntéshozóival való találkoztatás, a problémák és az azokra adott válaszok, az eredmények, jövőtervek bemutatása zárja.
A műhelymunkák tartalmát és egyben célját alapozta meg az a kutatás, mely 2017. október 30. és november 3. között a Hajdúszoboszlói, Hajdúhadházi, és Nyíradonyi járásban zajlott, melyben a Debreceni Egyetem 2 szociális munkás és 2 ifjúságsegítő szakos hallgatója vett részt a Debreceni Egyetem és a Művelődési Intézet között 2015 óta meglévő együttműködési megállapodás keretében.
A hallgatók a 74 órás terepgyakorlatuk ideje alatt felkészítést kaptak a Művelődési Intézet Hajdú-Bihar Megyei Irodája és egy szociológus szakember segítségével a közösségi művelődés intézményrendszerének sajátosságai és kutatásmódszertani alapokból, megismerték, majd a gyakorlatban alkalmazták az interjúkészítés módszerét.
A hallgatók számára készült interjúvázlat a megkérdezett közművelődési intézmény vezetőjének szakmai életútjára, munkatársai végzettségére, továbbképzési terveikre, az intézmény falai között meglévő kisközösségek számosságára, a szakemberek és a kisközösségek közötti kapcsolatra összpontosított. Továbbá a település egyéb közösségeire, az intézményi jövőtervekre, a közösségek jövőbeni fejlesztésére, a szervezetekkel, közösségekkel, valamint a fenntartóval való együttműködésre fókuszált. De kitért a település jövőjéről alkotott elképzelésekre, és a be- illetve elvándorlás problémakörére is.
A hallgatók a 3 járás 17 településéből egy hét alatt 14 település intézményvezetőjével készítettek interjút.
Az interjúk összegzőjét 2017. november 28-án mutatták be az egyetemi hallgatók a Művelődési Intézet Hajdú-Bihar Megyei Irodája munkatársai számára.
A hallgatók prezentációja a 3 járás közművelődési intézményeiben található közösségek bemutatásával kezdődött. Megállapítást nyert, hogy szinte minden településen van nyugdíjas klub, viszont a települések 90%-ában egyáltalán nincs semmilyen gyakorlat arra, hogy a fiatalokat bevonják tevékenységeikbe. Sajnálatos tény, hogy egyre kevesebb népdalkör működik, és hogy a kiöregedés veszélye a kézműves tevékenységekhez kapcsolódó közösségekben és a néptánccsoportok körében is érzékelhető. Az összegzőben szóltak arról is, hogy nincsenek tervek e problémák megoldására, és hogy „az intézmények nem mernek tervezni, mert attól tartanak, hogy nem lesz rá igény, mivel a helyiek nem jelzik, hogy mit szeretnének.”
Végezetül a hallgatók összegezték a 14 településen megfogalmazott problématerületeket, így szóltak arról, hogy az intézményvezetők 80%-a nem tudja, hogy mivel lehetne megfogni az embereket, és hogy nagyon nehéz új tagokat toborozni. ”Van, hogy egyes programokat azért nem szerveznek meg, mert nincs elég mennyiségű ember, aki a közönséget képezné, így nem látják értelmét, hogy megszervezzék azt.” Említést tettek arról is, hogy nincs elegendő forrás a színvonalas programokra, hogy nem vonzó és alulfizetett egyre inkább a közművelődési szakma, kevés a megfelelő szakképesítéssel bíró szakalkalmazott. Sokan hagyják el a pályát és magát a települést is. Szóltak arról is, hogy a más településekről beköltözöttekkel kevésbé sikeres az együttműködés. „Az elmúlt évekhez képest ritkábban fordul elő, hogy határon túli magyar családok érkeznének, körükben az tapasztalható, hogy nagyon gyorsan beilleszkednek a közösségi életbe és kiveszik a részüket, amiben csak lehet. Akad a bevándorlók között egy idősebb réteg, akik szeretnék a nyugdíjas éveiket csöndes helyen tölteni, ez főleg a Debrecen közvetlen környezetében lévő településekre vonatkozik. Ők szívesen vesznek részt a közösségi életben, a nyugdíjas klubokban.”
A hallgatói prezentációt követően a megyei iroda munkatársai kérdéseket fogalmaztak meg, majd közösen meghatározták azokat a problématerületeket, melyekkel a 2018 január közepén induló „Diagnózisok” műhelysorozat feltétlen kell, hogy foglalkozzon.
Katona Mária
Fotó: Szabó László
