Az Adventi Varázsforgatagban megfejtették a kódot
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság
Advent: várakozás; hangulat-varázs. A Pajtaszínházi program keretében bemutatkozott a szeptemberben alakult színtársulat. Vassurány, Schilson kastély, 2018. december 16. Az udvaron óriási karácsonyfa, tekinteteket csábító látvány, kellemes, orrot izgató illatok.
Az aulában ünnepi fényképezkedés, hiszen meg kell örökíteni a pillanatot, a hangulatot úgyis magukba zárják. Igényesen megszólaló zenekarok váltják egymást, köztük a Boglya Népzenei Együttes „ifjúsági tagozata” a Hangyaboly és a Fölszállott a pávából megismert Veres Mihaéla. Adventi Varázsforgatag, ahol majd este fellobbannak a csillagszórók, a harmadik gyertya lángja, felhangzik a Mennyből az angyal.
A 807 lelkes község varázsforgatagának részesei a Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Irodájának munkatársai. Nem csupán azért érkeztek, hogy a hangulat, az ünnepi várakozás örömét együtt éljék meg a falu lakóival. Az ünnep többszörösen ünneppé vált, hiszen ezen a fényekkel, meghitt hangulattal teli estén bemutatkozott az Irány Surány Színtársulat. A Nemzeti Művelődési Intézet és a Magyar Teátrumi Társaság közös Pajtaszínházi Programjának eredményeként szeptemberben újjáéledt a színjátszás hagyománya Vassurányban.
A kód nagyon sokféle lehet. Mindegyiket meg kell fejteni. Legfontosabb azonban az emberi kapcsolatok kódjának a megfejtése. Erre vállalkozik vidáman és komolyan ez a színdarab, s ezért is kapta A kód címet, amely Devecsery László, Szabó Brigitta és Varga-Bodó Anita tollából született.
A szakmai mentor Szerémi Zoltán színművész, a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja. Zeneszerző, aki remek fináléval örvendeztette meg a társulatot és a nézőket a szakmai tanácsadáson túl.
Devecsery László csoportvezető, rendező ezer szállal kötődik a faluhoz és a környékhez, hiszen a közeli Vasszilvágyon született.
A plakáton azt olvashatták az érdeklődők, hogy az előadás kezdete 19.00 óra. Ám a hatalmas érdeklődésre való tekintettel nem egy, hanem két előadással ajándékozták meg a szereplők a nézőket. A jutalom: vastaps, sokszori meghajlás, a finálé ismétlése.
A legfontosabb, a legpontosabb azonban az, ha a „játszó személyek” közül szólalnak meg néhányan.
Varga-Bodó Anita
„Hagyd a gondokat végre másra…” motoszkál még most is a fejemben… „ünnepelj velünk”. A karácsonyi készülődés jegyében is, itthon takarítás közben behozva a lemaradást, család és a kisgyermekek mellett, hacsak az elmúlt hetet nézzük, 4 próba. Késő estébe nyúlva, vagy pont reggeltől a délutánba. Áldozatos munkát követelt mindannyiunktól ez az út, aminek még igencsak az elején járunk, de közösen, egymást támogatva nagyon messzire juthatunk. Ez a támogató erő tört elő sokunkból egymás iránt, a másik felé nyújtott kéz vagy csupán egy szó, egy őszinte szívből jövő ölelés formájában az első előadás sikerének mámorában. Fontos, hogy előtört, szívből gratuláltunk társainknak, egymás nyakába borulva. Megcsináltuk! Majd 10 perc átállással… újra… Megcsináltuk! Jókor voltunk jó helyen! A darab és a mondanivalója egyaránt. Beszélgettünk forralt borozás közben a nézőkkel, akik kifejtették a megformált karakterek helyét, az általuk közvetített mondanivaló súlyát. A darab reagál a mai való életre és ettől jó. Gondolatokat indít el a nézőben, amire válaszokat keres. Nem maradt megválaszolatlan kérdés, mert időt szántunk rá. Még több időt egymásra. Honnan? A családunktól „lopva”. Igen! Megérte? Igen!
Patyi Ildikó
Sok mindent látok a sikeren kívül fontosnak a mi csapatunkban! Azt, hogy megismerhettelek benneteket! Annak ellenére, hogy egy faluban lakunk, sokakat szinte csak látásból ismertem. Az is sokat jelent, hogy nyitottak vagyunk egymás iránt. Most már nemcsak ítélkezünk (én is estem ebbe a hibába sajnos), hanem keressük a mögöttes okokat. Mennyi minden a felszínre tör munka közben! A gyerekeket mindannyian kicsit magunkénak érezzük, a betegekért együtt aggódunk. A darabról meg még szó sem esett! Élvezzük! Örülünk neki! Élvezzük egymás játékát! Na és a sajátunkat is! Azt hiszem, a leglényegesebb itt a csapatjáték. Bízom benne, hogy még sokszor átéljük ezt!
„Jaj, hogy lesz ez egy épkézláb előadás! Megérti a néző miről van szó? Nem sülök bele a szövegbe? Mit vegyünk fel?” – ilyen gondolatok cikáztak a fejekben. Aztán hirtelen csak ott álltunk a fél falu előtt… izgalom… Kezdjük már! És megtörtént a csoda! Ott, akkor, abban a pillanatban lettünk csapat! Szerintem tegnap alakult meg igazán a mi kis társulatunk!
Eredics Szilvia
Az én fejemben is a dal motoszkált alvás helyett, teljesen fel voltam pörögve. Egyszerűen fantasztikus és magával ragadó élmény volt mindannyiunk számára, hogy tegnap este bemutathattuk „A KÓD” című darabot. A debütálást a vassurányi kastély pici színpadán élhettük át. Már az előadás első perceiben szárnyakat kaptunk a közönség soraiból felharsanó önfeledt kacagástól, amely válasz volt a humorosra tervezett karaktereinkre. Legtöbben itt próbáltuk ki magunkat először a színpadon. De elmúlt a kezdeti izgalom is, és csak vitt bennünket előre az a cél, hogy egy rövid időre boldoggá tehessük a közönségünket, a társainkat és önmagunkat! A vastaps mámorító érzés egy amatőr színész számára, és arra ösztönöz, hogy folytassuk, itt ne hagyjuk abba. A feladatunk, hogy fejlődjünk, hogy tanuljunk a profiktól, a mentorunktól és a rendezőnktől, és kicsi, de remek csapatunk stabil tagjává válhassunk.
Szalay Ágnes
Nagyon boldog vagyok! Rég nem éreztem ilyen sikerélményt! Hatalmas áldozattal, lemondással jár ez a szakma. Hozzátartozóink most büszkék ránk! Jó volt éreznem este csapatmunkát, egymás elfogadását. Az este olyan érzéseket váltott ki bennem, amit nem tudok leírni. Még mindig érzem. Vagyok végre valaki, akit észre vesznek még, hacsak egy kis időre is. Egy ember vagyok veletek!
Szabó Brigitta
Emberek. Lelkek. Életek. Csapat. Munka. Csapatmunka. Összeértünk, összekovácsolódott, alkotó csapattá váltunk. Egy alkotni vágyó, szerethető, hétköznapi egyszerű emberekből álló csapattá. Úgy érzem, a közös utunk igazán csak most kezdődött el.
Palkó Diána
Este hálát éreztem, mindenért és mindenkiért.
Bognár Alexandra és a társulat
