Aratónap Olaszfán
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság
Mint ahogyan az elvetett gabona magja kikel a földből, és elindul a fejlődés, gyarapodás útján, hogy aztán táplálékul szolgálhasson, úgy mi, közösségfejlesztők is szépen lassan újra elkezdünk, elkezdhetünk mozgolódni egy csendes, nehéz időszak után, igyekezvén közösségünk számára hasznos élményt, tudást, feltöltődést, lelki táplálékot nyújtani.
A Péter–Pál napja körüli időszak a betakarítás kezdete. A régi hagyomány előtt tisztelegve immár ötödik alkalommal szerveztünk aratónapot 2020. június 27-én Olaszfa határában, melyben a főszerepet a kézi aratás kapta. A falu központjában található Közösségi Házból Fekete Róbert polgármester köszöntőjét követően aratómenetben a Főszegen keresztül vonultunk ki a Berekaljára. Orbán Józsefné Ilus néni és dalos kedvű társai álltak a menet élére, aki tudott becsatlakozott, a népdalokat együtt énekelte velük kicsi és nagy. A közös éneklés pillanatok alatt összekovácsolta a lelkes csapatot: látogatókat és helyieket. A rozstáblán az ötletgazda Fodor Ferdinánd és a társszervező Hegypásztor Kör tagjai fogadták az érdeklődőket. Igazi aratóidő volt, könnyedén elődeink helyébe képzelhettük magunkat, milyen is lehetett annak idején kézi erővel betakarítani a kenyérnek valót.
A mai gépiesített világ egyfajta kényelmet ad, ugyanakkor el is idegenít. Nagyszüleink idejében ez a munka hatalmas összefogást igényelt, aki csak tehette kivette belőle a részét. A népes családokban a betakarítás idején mindenkinek megvolt a maga feladata, a kicsi gyerekek a vizet hordták, a férfiak kaszával vágták a rendet, a nők markot szedtek. A sarlóval való aratás kifejezetten asszonyi munkának számított, míg kaszával csak férfiak dolgoztak. A kaszások által levágott gabonát kévébe kötötték, utána keresztbe rakták, majd szekérrel hordták le a tarlóról és asztagba rakták. Ehhez a munkához azért kellett tetőtől talpig beöltözni, mert szúrt a gabonaszár, és “pörkölt” a napsugár, védeni kellett a testet, fejet, karokat, lábakat. „Csak a dőlés irányába vágd!” – hangzott el az utasítás Tóth Istvántól, aki a fővárosból érkezett család hölgy tagja számára mutatta meg, hogyan is indult az aratás. Az érdeklődők lelkesen próbálgatták a kaszálást, sarlózást, kötél készítést, marokszedést. Minden munkafázisba be lehetett kapcsolódni.
Közben az idősebbek meséltek, gyermekkori élményeiket elevenítették fel, hogy ez a nehéz fizikai munka próbára tett mindenkit, ugyanakkor közösségépítő, tudásátadó szerepe is volt. A fiatalabbak elleshették az idősebbektől a mozdulatokat, technikákat. Évről évre fejlődtek, közös élményekkel gazdagodtak, melyeket később elmesélhettek gyermekeiknek, unokáiknak. Régen is és most is az aratás jó kedvben zajlott, melynek végeztével mulattak és megünnepelték a sikeres betakarítást és a bőséges termést. A magunk módján mi is ünnepeltünk, a Közösségi Ház udvarára visszatérve a finom ebéd után az „Üss a hasadra!” Színpad kulturális műsorával, majd jó hangulatú tánctanítással, táncházzal zártuk a napot.
Bízom benne, hogy mindenki megtalálta a maga számára az értéket, az értékest ebben a napban, elraktározza magában, talán el is meséli családjának, ismerőseinek, barátainak. Hiszen fontos, hogy „dolgozzon” bennünk az élmény, adjuk tovább, hogy legközelebb is találkozhassunk és feleleveníthessük a régi hagyományokat. Keljen ki lelkeinkben az elvetett mag!
Beke Éva
közművelődési szakember, Olaszfa
