Aludj máskor! 24 órás középiskolai vetélkedő
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Somogy Megyei Igazgatóság
Az „Alternaív” Ifjúsági és Kulturális Egyesület nyolcadik alkalommal szervezte meg a Somogy megyei „Aludj máskor! 24 órás középiskolai vetélkedőt. A Megyei Igazgatóság felkérést kapott a zsűrizésre is, amelynek nagy örömmel tett eleget.
Az eseményt 2019. szeptember 27–28-án rendezték meg Nagybajomban, a fiatalok egy napig küzdöttek a győzelemért. Az idei év témája „Az Űrparadicsom meghódítása”, a vetélkedő jelmezes felvonulással kezdődött. A középiskolás fiatalok űrjelmezben vonultak végig Nagybajom utcáin, majd a rendőrség melletti parkolóban hangolódtak rá a vetélkedőre. A város lakossága már várta a felvonulást, és hatalmas ováció mellett fogadta a fiatalok körmentét.
A 24 órás vetélkedőn hét csapat vett részt. Érkeztek versenyzők Kaposvárról, Kadarkútról, Barcsról, Fonyódról, Nagyatádról és Nagybajomból. A győzelemért közel 300 diák küzdött. A felvonulás után a városi sportcsarnokban a csapatok bemutatkozásával folytatódott a verseny.
A csapatoknak egy űrhajót kellett készíteniük, a hozzá tartozó legénység ruházatának, tükröznie kellett a kiválasztott szakmát. A nyitóműsorban a „kilövésnek” meg kellett történnie, mely érzékeltette, hogy az emberiség legnagyobb kalandjának lehettünk szemtanúi. A versenyfeladatok között többször visszatért az „űrparadicsom” meghódítása, különböző ügyességi feladatok és kreativitást igénylő kihívások révén.
A város lakosságát is bevonták a vetélkedőbe, az egyik feladatnál a város jellemző állatairól kellett kisfilmet készíteni 3 percben, majd palacsintát kellett sütni és azt házi lekvárral kellett megtölteni.
Nagy figyelmet fordítottak a környezetvédelemre, kérték a csapatokat a szelektív hulladékgyűjtésre és a kellékek újrahasznosítására.
A verseny egészére jellemző volt a fantasztikus hangulat és önzetlen segítőkészség, az összetartó csapatmunka. A verseny győztese a barcsi Széchenyi Ferenc Gimnázium csapata lett. A második helyen holtversenyben a fonyódi MKG és a Bajomifi csapata, harmadik helyen a kaposvári Táncsics Gimnázium csapata végzett.
A győztes csapat egyik lelkes tagja, Takács Eszter élményeiről számolt be:
„Bár nem most zajlott a verseny, elmondhatom, hogy még mindig elönt a boldogság, ha arra gondolok, hogy sikerült megnyernünk a vetélkedőt. Nehéz szavakba önteni, hogy micsoda adrenalinlöketet kaptunk akkor mindannyian. A verseny reggelén még álmosan érkeztünk meg a nagybajomi sportcsarnokba ahol, mint némi tapasztalattal rendelkező csapat, neki is láttunk kipakolni. Minden holminkat szépen rendszereztük, majd jöhetett az átöltözés a felvonulásra, ahol az egységes jelmezünket a kukás zsák mellény szolgálta és fekete színű ruházat. A foglalkozásunkat különböző eszközökkel szemléltettük, a zenészeknél gitár volt, a kertésznél locsolókanna és így tovább. A felvonuláson a szervezők kellőképpen felturbóztak minket. Nagybajom utcáin sétálva mindenki mosolyogva fogadott minket, mi pedig torkunk szakadtából kiabáltuk, hogy “Széchényi”, ezzel biztosítva, hogy tudják, ki ez a szuper csapat. A sportcsarnokba visszaérve kezdetét vette a verseny, mikor megszólalt a feladatok kiosztását jelző kürt, tollat és papírt ragadtunk, és már írtuk is, amit diktáltak. Megkezdődött az őrült pörgés, mindenki tette a dolgát. A csapatunk a Szelektív Felderítők Gárdája, röviden csak SZFG, nagyon összeszedett volt. Fáradságot illetően a mélypont viszonylag elkerült minket, hajnalban a feladatok és a hatalmas bulik felturbóztak minket. Nekem a kedvenc feladataim között szerepelt az űrbéli divatbemutató, stand up és a dalkomponálás. Csodálatos alkotások születtek, ami többek között az ételkiadó automata, irányítópult és maga az űrhajónk, hogy csak néhányat említsek. Reggel tízkor az eredményhirdetésen ért minket a legnagyobb meglepetés, amikor utolsóként mondták, ki a csapatunk nevét, tehát első helyen végeztünk. Egy emberként sírtunk, és egy nagy csapatölelésbe alakultunk át. Földöntúli boldogság árasztott el bennünket. Az, hogy megnyertük, már csak hab volt a tortán, mert az egész versenyen nagyon jól éreztük magunkat. Még közelebb kerültünk egymáshoz, új barátságok születtek csapaton belül is. Köszönjük, hogy ilyen életre szóló élménnyel gazdagodhattunk!„
Kovácsné Lovász Henriett, Takács Eszter
