A zalai vesszők hajlítói
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Zala Megyei Igazgatóság
A Nemzeti Művelődési Intézet Zala Megyei Igazgatóságának szervezésében, a „Művelődő közösségek Nyugat-Magyarországon EFOP-3.7.3-16-2017-00150” Elfeledett szakmák, népi mesterségek visszatanulása projekt keretében, immáron 10. alkalommal találkoztak a résztvevők. A tanfolyamon a kosárfonás ismereteit adja át, a Gránátalma-díjas Dulics Margit kosárfonó népi iparművész.
A kosárfonás a múltban az egyik legelterjedtebb kézműves foglalkozás volt. A népi kosárfonók számára ez egy kiegészítő pénzkereseti lehetőségnek számított. Mivel tavasztól őszig a földeken dolgoztak, így a téli időszakban, amikor a mezőgazdasági munkák szüneteltek, gyakorolták a kosárfonó mesterséget. A folyók mentén, a patak partján a különféle fűzfafélék nagy mennyiségben megteremtek. A múltban különböző méretű, formájú, színű kosarakat, hálókat, ülőket, puttonyokat készítettek.
A februári foglalkozás alkalmával, a „zalai vesszők hajlítói” megismerkedtek – Dulics Margit kosárfonó segítségével – a különböző vesszőkkel ezek technikájával és használatával. Az asztalokon különböző színű és méretű alapanyagok voltak felsorakoztatva, mint például a rakotla vagy a mogyoró, de régen az aranyvesszőt, a rekettyét vagy ciglevesszőt, a vörös füzet is megfonták, egyszóval mindent, amit hajlítani lehetett. A vadvessző és a főzött vessző együttes használatával különböző színekkel tehették egyedivé saját tervezésű kosaraikat a jelenlévők.
Horváth Éva Bocföldéről érkezett a csoportba, régi vágya volt a kosárfonás elsajátítása. Gyermekkora óta kézművesedik, szülei is erre nevelték. Életében nagy fordulatot jelentett, hogy 20 évvel ezelőtt segédkezett egy jurta elkészítésében. Itt lett igazán a természetes alapanyagok és a kézművesség szerelmese, azóta is gyakorolja a nemezelés mesterségét. A nemezelés kitanulása után egy másik mesterség keltette fel az érdeklődését, a kosárfonás. A családjukban folytatódik a mesterségek szeretete, mivel Éva büszkén mesélte, hogy fia a rokkán fonás fortélyait sajátította el.
Az elfeledett szakmák, régi mesterségek nemcsak a rohanó világban segítenek számunkra megnyugvást találni vagy őseink kultúráját átörökíteni, hanem a családi kapcsolatokat is megerősítik, hiszen a tevékenységeken résztvevők nagy számban adják át tudásukat férjük, gyermekük, édesanyjuk, barátnőjük számára. A családi kapcsolatok erősödnek a közös munka és az együtt töltött idő segítségével.
Farkas Ildikó
