Teskándi amatőr színjátszás régen és most
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Zala Megyei Igazgatóság
Az amatőr színjátszás fogalma nem új keletű Teskánd községben. A IV. Pajtaszínházi Szemle remek alkalmat nyújtott a településen a közösségépítésre a színjátszás újbóli fellendítésével. A próbák ideje alatt a közösségépítés a Nemzeti Művelődési Intézet Zala Megyei Igazgatóságának a feladata volt.
A helyi csoport tagjai képeket kerestek otthonukban, gyűjtöttek fotókat a szomszédoktól a helyi népi színjátszásról. A többségében fekete-fehér fotókat az egyik próbára el is hozták.
Németh Ágnes, a település polgármestere több saját tulajdonában lévő képet bocsátott a Művelődési Intézet rendelkezésére. Ezekből megtudhattuk, hogy több régi színjátszó leszármazottja is szerepelt a Nemzeti Színház nagyszínpadán a IV. Pajtaszínházi Szemlén. A falusi színjátszás közösségi színjátszás volt. A régi színi formák közül a közösségformáló szerep volt az elsődleges, mivel nevelő, oktató funkciót töltött be. A darab rendezője, színészei és közönsége egyaránt tagja volt a helyi közösségnek. Általában a helyben élő értelmiség, főként a tanítók segítettek a közösségnek egy-egy darab színpadra állításában. A szórakoztatáson felül a népi hagyományok, mint a szüret, vagy a jeles napokhoz tartozó szokások színpadra állítása volt a cél. A falusi életben a munkáé volt a főszerep, amely kora tavasztól késő őszig tartott. Az emberek földet műveltek, állatot tartottak, azonban a téli időszakban a pihenés váltotta fel a szorgos munkálatokat. Így télen és egyes ünnepek ideje alatt tudtak összegyűlni, kikapcsolódni, közösségi életet élni. A régi időkben az asszonyoknak nem volt könnyű a szórakozás különböző formáin részt venni, hiszen a régi illem kizárta őket, míg a férfiaknak szabad volt a helyi szórakoztató lehetőségeket kihasználni. A kultúrházban viszont az asszonyokat is szívesen fogadták.
A településekről az idők folyamán sorra tűntek el ezek az öntevékeny csoportok. A helyi közösségek a település megtartó erejeként is működtek, a fiatalságot úgy tudta egy falu megtartani, ha a kulturális élete virágzó volt, így egy-egy jeles nap alkalmával sem kellett a városba mennie, hogy megfelelő kulturális műsort találjon. A megtartó erő kulturális tartóoszlopának a lebontása az urbanizáció malmára hajtotta a vizet.
Az 1920-as és 30-as években több, mint 14 ezer aktív civil szervezet működött, voltak olvasókörök, fúvós zenekarok és színjátszó körök. A Kárpát-medencében szinte minden településen működött amatőr színjátszás, melyek az idő elteltével megszűntek, feloszlottak. 1945-ben több ezer szervezetet szüntettek meg, tekintet nélkül a céltevékenységeikre. A rendszerváltás éve (1989) az önszerveződések előtt is új lehetőségeket nyitott. A Nemzeti Művelődési Intézet a Magyar Teátrumi Társasággal együttműködve az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával célul tűzte ki, hogy újjáélessze a településeken az amatőr színjátszó körök működését. A közösségi kötelékeket megerősítését is szolgáló mintaprogram Pajtaszínház címen vált ismerté.
A 2018-ban és 2019-ben bevont települések közé tartozott Teskánd is, ahol működött amatőr színjátszó csoport, azonban újjáélesztéséhez a programba való bekapcsolódás nyújtott segítséget. A IV. Pajtaszínházi Szemle óta több környékbeli települési rendezvényen is bemutatták a színdarabot. A megkeresések folyamatosak, felkérés érkezett Zalaegerszeg Pózva városrészből, Andráshidáról, Gutorfölde, Böde, Babosdöbréte és Gellénháza önkormányzataitól. A Zala megyei kistelepülések kommunikációja, kapcsolatfelvétele megélénkült. Többen gondolkodnak helyi amatőr színjátszó kör létrehozásában.
Farkas Ildikó
