A paraván mögé!
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság
A három alkalomból álló szakmai műhely záró foglalkozását 2019. április 23-án rendezte meg a Hajdú-Bihar megyei igazgatóság Debrecenben, a Vojtina Bábszínházban. A műhelyfoglalkozás az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő pályázattal valósult meg, a magyar bábjáték jövőjéért, „A hazai kulturális intézmények tehetséggondozó programjainak támogatása” címmel.
A programon Békés és Heves megyei „Bűvös Bábos” csoportvezetők és szakemberek is részt vettek. A műhelymunkával nem zárul a megye fejlesztő tevékenysége a bábkultúra terén, ugyanis a Vojtina Bábszínház és a megyei igazgatóság szakembereivel közösen hamarosan munkacsoport alakul. A harmadik műhelymunka témavezetője Láposi Terka, a Vojtina Bábszínház Játszószínházának művészeti vezetője volt, aki az alábbiakban foglalta össze a program szakmai tanulságait:
„2018 őszén kezdtük, majd 2019 tavaszán folytattuk szakmai tréningsorozatunkat, melynek fókuszában a bábjáték pedagógiáját helyeztük. Az újból három alkalomra bontott tréningnapokon a bábcsoportvezetőkkel a szövegelemzés, a forgatókönyv, a dramatizálás és a rendezés után a bábtervezés és a bábkészítés alapvetéseit tártuk fel.”
A tervezés és a kivitelezés esztétikai alapvetések folyamatában sok kérdés merült fel: a bábjáték összművészeti jellegéből az egyik legfontosabb a vizuális, a képi, azaz a képzőművészeti metodikája. A bábu megformálása első lépésben képzőművészeti kérdés, majd pedig mesterség, kiérlelt műveletek, fogások sora, melynek esztétikai dimenziói is vannak. A bábu tömegként, formaként, színként, szerkezetként ölt alakot. A bábu külső, belső (tömeg) arányaival, formájával, színeivel asszociációkat vált ki. Absztrakcióval, képi természetű elvonatkoztatással jön létre, amelyben szerepe van a többszöri sűrítésnek, egyszerűsítésnek, stilizálásnak, metaforikus látásmódnak. A bábu mint szerkezeti elem szimbolikus, groteszk, sűrített jel, elsősorban a külalakja által meghatározott tárgy, kialakításánál lényeges az absztrahálás, torzítás, túlzás, összevonás. Ereje az elvonatkoztatás mértékében fejeződik ki. Jellemzői: szerkezete, formája, színe, anyaga, felülete, mérete, súlya, és technikája. A bábu metaforikus jelentésátvitelre képes. A színpadi kép egy kompozíció (komponáltság egyenlő formált látvány), egy megalkotott kép.
A művészi átírás jelentősége: az alkotó az alkotás folyamata során a valós látványt, élményeket, ismereteket a vizualitás nyelvére írja át, képi látvánnyá transzponálja. Nem pusztán a látható felszínt „teszi át” képbe, hanem az ettől akár eltérő, láthatatlan belső törvényszerűségeket, a valóságban és a bennünk is lezajló folyamatos változásokat ábrázolja. Az átírás során: az absztrakció az egyszerűsítés, a szelekció, a redukció, a kiemelés, a fokozás és összevonás eszközével olyan szintézist teremt, ami az adott művészeti ág, műfaj formanyelvével a valóság lényegét ragadja meg. A tudatos rendezőelv, a kompozíciós elrendezettség nélkül nem létezik alkotás, azaz jó bábelőadás. Az átírás során a lényeg kiemelésében nagy szerepe van a kompozíciónak, azaz a mondanivalóhoz tudatosan megválasztott formai elemek elrendezésének.
A bábszínháznak mint egy teremtett miniatűr világnak egyik kulcsfigurája a tervező, akinek érzékeny vizualitással kell rendelkeznie. A bábjáték tétje mindig a képben, a bábu és terének viszonylataiban fogalmazódik meg. A tervezőmunkához, a tárgyalakító tevékenységhez szükséges az érzékek kiművelése, megbízható, komplex reagáló-képesség, fejlett felfedezőképesség, irodalmi, eszmetörténeti, képzőművészeti műveltség, kombinatív képesség. A tervezői gondolkodásnál nélkülözhetetlen a látás leképezésének képessége, az érzékelt jelenségek struktúrájának és a belső szerkezeteknek az elemzése. A világot, a leendő színpadi művet tárgyakban, anyagokban, minőségekben, térben és mozgásban is végig kell gondolni. A tervezőmunka előkészítése: élmény- és motívumgyűjtés, célirányos felfedező és kutatómunka, megfigyelések feldolgozása, érlelés és aktív cselekvés – az élmények rögzítése. Kimunkálás, előállítás – alkotás, színpadra állítás.
A színpadra állítás: a tervezés a produkció folyamatának szerves része, a tervezés koncepciójának illeszkednie kell az előadás koncepciójához. A bábot, a jelmezeket, a világítást, a hanghatásokat, a díszleteket egyaránt a dramatikus egész létrehozásának kell alárendelni. A színpadi világ minden egyes összetevője része a tervezés átfogó koncepciójának. A tervezés koncepciója tükrözi a műfajt, a mesei idő korszakát, az atmoszférát, a játékmód hangulatát. Ezek mindegyikének kötődnie kell egymáshoz.
Láposi Terka
