A Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozaton nyílt kiállítás a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Békés Megyei Igazgatóság
„Ami csabai…” múzeumi sorozat keretében Mértankapszula – Az európai konstruktivizmus békéscsabai nagymesterei címmel nyitotta meg kiállítását a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban 2019. január 22-én. A kiállításhoz kapcsolódóan nyilvános tárlatvezetést tartott Gyarmati Gabriella művészettörténész január 23-án.
Az alkotások az 1900-as évek második felében születtek. A kiállítás különlegességét nemcsak a közös kötődés adja városhoz, hanem az is, hogy a mind a négy alkotó munkássága konstruktivista szemléletű. Mind a négyen Mokos József rajzszakkörét látogatták, együtt nőttek fel, barátok voltak. Életútjuk több közös pontja tette lehetővé, hogy teret, lehetőséget kaptak a munkásságukhoz. A művészettörténész kiemelte, hogy első alkalommal látható a négy méltán híres művész munkáiból nyílt kiállítás Békéscsabán.
A konstruktivizmus az orosz művészetben 1912-ben jelentkező absztrakt irányzat, amely különböző anyagok (fa, üveg, vas, cement stb.) alkalmazásával a tömegek és formák viszonyát jeleníti meg, a geometrikus formákat helyezi előtérbe. Konstruktivista művészek azok, akik a tárgyak ábrázolásában erőteljesen hangsúlyozzák a szerkezeti összetevőket, a tereket és a síkokat.
„…a mértani alak a rajz lényege. A mértan – a térnek, a tér arányainak és kapcsolatainak tudománya – mindig is a festészet alapvető szabálya volt. A mértan az a képzőművészetnek, ami a nyelvtan az irodalomnak.” (Apollinaire)
A kiállítás címét – Mértankapszula – Gyarmati Gabriella két részre osztotta: a „mértan” az alkotók közös témájára utal, a „kapszula” pedig a békéscsabai kötődésre mutat rá. A négy művész, Bohus Zoltán, Fajó János, Lukoviczky Endre és Mengyán András közül ketten békéscsabai születésűek, ketten pedig Békéscsabára visszaköltözve itt nevelkedtek. Mengyán András és Fajó János igaz testvérek voltak, de amikor körvonalazódott, hogy azonos területen munkálkodnak, felismerték, hogy azonos névvel nem tudnak majd érvényesülni, így Mengyán András édesanyja vezetéknevét vette fel.
Az első teremben Lukoviczky Endre festő, tervező- és képgrafikus, textilművész alkotásai voltak láthatóak, aki elhagyva a figurativitás nyújtotta biztonságot, a térrel foglalkozott, méghozzá síkban, 2 dimenzióban. Különlegesek a kollázsai, ahol a montázstól eltérően (amelyben csak a síkban lévő elemekből készül egy új alkotás) több anyagot is beemel, kicsit kiemelkedve így a síkból is.
Fajó János festő, grafikus, szobrász, környezettervező szintén a síkban alkotott, művészetének célja a látvány megtisztítása, ahol is a természeti formákat geometriai alapformákra redukálta, a kör, a háromszög és a négyzet felhasználásával építette fel kompozícióit.
Az előzőeknél látványosabb, már térben megjelenő interaktív installációt Mengyán András festő, grafikus, designer, tanár és szakíró készítette, melynek címe Hangkert. A hagyományostól eltérően itt nem kell távol maradni a térinstallációtól. A koncepció része, hogy a térben sétálva a látványhoz hang is társul.
Bohus Zoltán üvegművész és szobrász kezdetben fémmel dolgozott, majd emellé fokozatosan került be az üveg, mint anyag, amely végül teljesen kiszorította az előbbit. Az üvegsíkokat ő maga vágta, ragasztotta és csiszolta. A kiállított alkotások posztamensen, alulról megvilágítva kerültek a kiállító térbe, amely rendkívül látványossá tette azokat.
Azzal, hogy az alkotók elrugaszkodtak a hagyományos művészeti megjelenítéstől, és a teret, formákat helyezték előtérbe, minden egyes befogadóra más-más hatást gyakorolnak. Arra a kérdésre, hogy milyen az alkotás, mit akar mondani, nincs egységes, jó válasz; minden válasz jó, helyes, hiszen mindenkiben mást és mást indít meg. Fontos közösségformáló szerepe van az ilyen interaktív tárlatvezetésnek, amely arra hivatott, hogy az egységes gondolkodás helyett hagyja szárnyalni az egyének gondolatait, érzéseit, kibontakoztatva így sajátos, egyéni világukat.
Varga Ágnes
