A kovász a vízből és lisztből „sikerhálót” épít
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság
„Vas Megye Szolgálatáért Kulturális Tagozata” elismerésben részesült 2020 márciusában a nemzeti ünnep alkalmából Kutrovácz Éva, a Körmendi Kulturális Központ, Múzeum és Könyvtár kulturális menedzsere. A díjat a járványhelyzet miatt egy későbbi időpontban adják majd át.
Éva 2005 óta van közvetlen kapcsolatban a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes Kulturális Egyesülettel. A közösségépítés iránti érzékenysége, szakmai felkészültsége kiemelkedő. A múzeumban végzett tevékenységében nagy súlyt helyez az ifjúság bevonásával hagyományteremtő programok létrehozására. Nádasdi otthonában mesélt életéről, munkásságáról. Vallja, hogy egy civil szervezet életét tiszteletben kell tartani, olyan szinten szabad csak beavatkozni, hogy a közösség tagjai mindazzal azonosulni tudjanak. Mivel ezt alaptételnek tekinti, hittel mondja, hogy ez az elismerés teljes egészében a felterjesztő Béri Balogh Ádám Táncegyüttesnek szól.
Munkássága mérföldköveiről meghatóan beszél: „Kicsi, zárt, összetartó faluban születtem, középiskolásként egy erős, összetartó közösségbe kerültem, a gyermekéveim meghatározó személyei olyan népművelők voltak, akikre máig példaképként gondolok. Főiskolásként a szombathelyi népművelő képzés nagyjai megerősítették bennem a hitet, hogy rajtunk, szakembereken múlhat egy település arculata, hangulata, hisz az ott élő emberek közösségként való működésében kulcsszerepünk van. Akkoriban Erdélyben, Szászcsáváson belém égett egy kép: a templom mellett volt a kultúrház. Megvártak bennünket az Istentisztelettel, mert mondanivalójuk volt számunkra, mert fontos volt az együtt megélt élmény a vendégekkel, velünk. A templomból átmentünk a szomszéd épületbe, s a terített asztalokhoz ültünk, a helyiek otthonról hozták frissen, forrón az ételeket. Soha olyan jól nem esett a falat, hisz minden helyi beletette ebbe az alkalomba, ami tőle telt. Számomra az együttműködésnek máig ez a legszebb metaforája. A főiskola után kis ideig dolgoztam a körmendi könyvtárban, majd némi kitérő után a versenyszféra következett, a felnőttképzésben dolgoztam évekig. A legsikeresebb képzések azok voltak, ahol a csoport közösségként tudott működni – ez is igazolása volt tehát annak, amiben hittem.”
Éva hisz abban, hogy a jövő generációjának is el kell ismernie a mestereket, a tőlük tanultakat el kell tenni a puttonyba, egyszer jó lesz valamire minden tanítás. Egy településen élni, vagy egy osztályba járni, vagy hetente egyszer egy asztalnál varrni, rajzolni, előadást hallgatni még nem közösség, azért dolgozni kell. Kell, hogy legyen egy önmeghatározásunk. Ha segíteni tudunk szakemberként abban akár egy közösségnek, vagy civil szervezetnek, hogy megfogalmazzák önmaguknak a célokat, lehetőségeket, ehhez aztán az eszközök és erőforrások megfelelően használják, abból csupa jó dolog születik, egyéni és közösségi szinten, egyaránt – mondja.
A közművelődési kollégák kistelepülési nélkülözhetetlenségéről így vall: „Vas megye, az Őrség speciális terület a honfoglalás óta. Jelenleg úgy látom, iszonyatosan erős társadalmi folyamatok zajlanak, az urbanizációnak éppúgy új reneszánsza van, ahogy a reurbanizációnak. Ha azt akarjuk, hogy erős, működő településeink legyenek, nagyon fontos, hogy a kistelepülések ne csupán »lakószigetek« legyenek, hanem közösségként működjenek együtt az ott élők. Nekünk, szakembereknek ebben kulcsszerepünk van, a szerepünk betöltéséhez azonban a szakmaiság mellett közrejátszik a személyiség, az empátia, a munkáltatói akarat és érzékenység. Ha csak a nagyon egzakt oldalát nézem, a megfelelő jogi környezet mellett szükségünk van egyéb mankókra is, hiszen nemcsak a közösségszervező szakmai szándéka kulcs a települési közösség megerősítésében, hanem ugyanilyen fontos, hogy a település vezetői értsék, egyetértsenek ennek fontosságában, a településen élők pedig egyénileg is akarjanak részesei lenni a település működtetésének.”
Éva „kovászként” él családban és közösségben egyaránt. Kenyeret süt és szervez, építkezik. Mindent elárul az ő kovász definíciója egész életéről: „A kovász a lisztből és a vízből sikérhálót épít, olyan erős hálót, aminek megtartó ereje van. Amikor ezt a burjánzó, akár vad hálót megformálod, még mindig csak nyers tészta. Aztán kisül valami csoda. Olyan, ami táplál, éltet. Minél többet használod a kovászt, az annál erősebb. Jó 20 éve kaptam az első kovászom, fizetni akartam érte, de nem engedték. Azt mondták, a kovász maga az élet, annak pedig nem lehet ára. Így adok én is kovászt másoknak. Sikerélmény volt, amikor a Városi Fúvószenekar Egyesületet jubileumi ünnepségéhez rá tudtam venni a zenészeket, hogy együtt építsük fel a kiállítást. Az én legnagyobb sikerem az, ha beenged egy-egy közösség, és kovászként, velük együtt építkezni tudok.”
Kutrovácz Éva a maga fiatalságával csodálja a mai fiatalokat. Meséli, hogy ha bármerre is változik a világ, akiben nyitottság, jó szándék és szeretet van, az el tudja fogadni a változást, éppen ezért alakítani is tudja a környezetét.
Éva Nádasdon él, szeret ott élni, szakemberként pedig megéli azt, hogy valóban létezik, amit civil szervezetnél és települési közösségnél egyaránt meg szeretnénk valósítani, mindenkor és mindenhol – kegyelmi állapot.
Török Károlyné Miszori Marianna
