Ki ne élte volna már át életében, hogy maga alkotott meg és hozott létre egy-egy tárgyat, akár otthona szépítésére, akár a kertben annak komfortosabbá tételére vagy a madarak etetésére? Iskolai éveinkre visszagondolva is eszünkbe juthatnak olyan kézzel alkotott tárgyak, amiket technika órákon készítettünk. A kézműves alkotás örömén túl a saját magunk által előállított tárgyak egyben pénztárcánkat is kímélhetik. De mire is taníthat minket a kézművesség?
Magyarországon nagy tisztelete van a kézművességnek, a hagyományok ápolásának és a kézműves termékek iránti szeretetnek, akár dísztárgyról, akár használati tárgyról beszélünk. Ezért örvendetes, hogy hazánkban is megünnepeljük az egyre közkedveltebb Kézművesség világnapját. A Kézművesség világnapját 2010 óta Irán kezdeményezésére ünnepelik a Kézművesek Világtanácsának 1964. június 10-én történt megalakulásának emlékére.
A Kézművesség világnapján a kézművesek portékáikkal sorakoznak fel a rendezvényeken és a kézzel készített termékeiket árulják, népszerűsítve kézműves mesterségüket is. Ilyenkor szóba kerül a kézművesség létjogosultsága, annak fontossága, az utánpótlás és képzés kérdése is.
A kitelepülésekkel több mesterség egyszerre egy helyen népszerűsíti önmagát, amelynek hazánkban szép sikerei vannak. A civil, városi forgatagban, felgyorsult, rohanó életet élő emberek körében egy nyugalmat adó, békés, múlt kor emlékeit idéző, gyökerekhez visszanyúló esemény helyszíne. Napjainkban egyre népszerűbbek a gasztronómiával kapcsolatos kézműves termékek is, mint például a kézműves pékségek termékei. De a kézműves söröknek nagy divatját és kultuszát éljük napjainkban, valamint a kézzel készített gyerekjátékok és ékszerek is közkedveltekké váltak.
Igen, van létjogosultsága ennek a napnak, a kézművességnek, a hagyományaink ápolásának. Ennek jelentőségét az iskolák is felismerték. Jó példával élve iskolarendszerű oktatást vagy iskolarendszeren kívüli tanfolyamot, illetve képzést szerveznek fiatalok számára. Így nemcsak magát a kézművességet, mint egy lehetséges szakmát kaphatnak a kezükbe a fiatalok, hanem egy olyan látásmódot, inspirációt is, amely egyben megadja számukra az alkotás örömét is (ha nem szakmában gondolkodnak), élményként, hobbiként megmarad életük részeként. Több iskolákban szerveznek keramikus, fazekas, tűzzománc készítő oktatást, vagy a tanulók éppen szőni tanulnak. De iskolarendszeren kívül népi kézműves (népi bőrműves), csipkekészítő, gyékény-, szalma-, csuhétárgykészítő, kosárfonó, nemezkészítő, népi játék és kismesterségek oktatója képzések is indulnak hazánkban. (A legtöbb kezdeményezés mögött a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. irányítása alá tartozó közösségi színterek és közművelődési intézmények állnak.) Ez nagyon jó kezdeményezés, hiszen a hagyományok ápolása a fiatalokon keresztül teljesedhet be.
De mire jó még vajon a kézművesség ebben a modern kor adta digitalizált és felgyorsult világunkban? Gondoljunk bele, hogy születésünktől kezdve fejlesztjük képességeinket, nemcsak tanulás, hanem kikapcsolódás, szórakozás, szabadidős tevékenység is kézműves alkotás, hacsak a már kicsi korban az ollóval kivágott papírsémákra, hajtogatásra, varrásra, hímzésre, festésre, barkácsolásra gondolunk. A szellemi rekreációs kultúra része lesz, ha azt nem mesterségként űzzük, hanem hobbiként és egyben kreatív alkotásként tesszük. Az oktatásban művészetpedagógiaként is alkalmazzák a kézművességet, ahol a tanulók már az iskolapadban megtanulják ezt a foglalatosságot, ezáltal az önkifejezés képességét is. De fokozza problémamegoldó képességüket is, és tanulásuk hatékonysága, stressztűrő képességük is nagymértékben megnő. És mindezt egy szeretett, kedvelt tevékenység elsajátítása közben érik el. Látható tehát, hogy a kézművességnek több pozitív kihatása van életünkre.
Ugyanakkor szűkebb és tágabb környezetünkben is felfigyelhetünk arra a jelenségre, hogy a kézműves termékek iránti kereslet egyre inkább nő, mivel sokaknak elege van már a sorozatban gyártott tucattermékekből, valami egyedire vágynak. A kézműves termékek betöltik ezt a gazdaságban keletkezett űrt, egyben fizetőképes keresletet teremtenek a kézműves szakmák képviselői számára.
A kézművesség napjára ez évben is sok eseményt szerveznek a hétvégére, használjuk ki a lehetőséget, jó program a családoknak, fiataloknak, baráti társaságoknak, tanít a hagyományok őrzésére, tiszteletére is. „Ne halat adj az éhezőnek, mert azzal csak egyszer lakik jól. Adj neki hálót, tanítsd meg halászni, és akkor egész életében meglesz a betevője.” Tanítsuk meg gyermekeinket a kézművesség szeretetére, egy-egy kézműves tevékenységre, szakmára, mutassunk nekik példát, ezáltal hagyományainkat biztonságban tudhatjuk. Ehhez viszont szükség van a Kézművesség világnapjára, a megrendezett eseményeire, a kézművesekre, ránk, szülőkre és pedagógusokra.
Kovács-Fridrik Lilla
Pénzügyi Kultúra Nagykövet
Forrás: ÁSZ Hírportál
