Bár a közösségi terek zárva vannak, a közösségeket nem lehet bezárni
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Zala Megyei Igazgatóság
Programok és találkozási lehetőségek hiányában egyre gyakrabban próbálnak az emberek így vagy úgy eljutni egymáshoz. Gyakrabban csörög a telefon, sűrűbben érkeznek üzenetek.
Almásházán épp egy régi, elhasznált épület felújítása zajlik 2021. január elején. Hamarosan új fényben tündököl a Kultúrház, vagyis a hely, mely több évtizede már az élet áramlását volt hivatott biztosítani az apró, alig nyolcvanfős kis falu szívében. Nem is olyan régen még itt jöttek össze az idősebb férfiak egy jó kis kártyapartira, itt tartották a születésnapot, a farsangot vagy a karácsonyt. Megvitatták a zárt világuk fontos dolgait. Egy szebb napokat látott vaskályha melegénél beszélgettek, sokat nevettek, megható felidézni az élményt, hogy mindig volt valaki, aki rakott a tűzre. Most a kopott, régi ablakok cseréje folyik, valamint megújul a tető, a padló, a mosdó és az ajtók. A homlokzat még nincs lefestve, azt találgatják a lakosok, hogy vajon milyen színű lesz a Kultúrház?
Néhanapján megáll egy-egy érdeklődő a ház előtt, és figyeli a munkálatokat. Minél kisebb egy közösség, annál nagyobb az összetartás, az egymásra figyelés. Sarkalatos kérdés, hogy mikor vehetik birtokba a megszépült épületet. Mikor lesz a falak között újra tánc, zene, kártyaparti, vagy éppen hímzőköri foglalkozás. Reményteljes ahogy figyelik a megújulást, a munkát, a változást a lakosok. Talán már a jövőt látják, ahogy éppen benéznek az újonnan beépített, szép nagy ablakon. Az eljövendő estéket, melyeken nem karanténmagányban élnek, hanem közösen énekelnek.
Az élményt látják, amit majd újra átélhetnek.
Király Erika közművelődési asszisztens
