A majtényi vagy a világosi fegyverletételnek is voltak jó következményei, de közben a kiegyezések mindig nagy erkölcsi-szellemi pusztulással jártak – mondta a lapunknak adott interjúban Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) főigazgatója. Az irodalomtörténésszel, MDF-alapítóval a rendszerváltásról és a mai társadalom helyzetéről beszélgetett a Magyar Hírlap munkatársa.
– Több beszélgetésben, interjúban hangzott el az elmúlt hónapok során, hogy nem voltunk felkészülve a rendszerváltásra. Hogy lehet az, hogy mai értelmiségiek, különböző generációk úgy érzik, nem volt felkészülve a magyar társadalom?
– Értelmetlen megfogalmazásnak tartom így, hogy „nem volt felkészülve” a társadalom a rendszerváltásra: mit tekintünk felkészültségnek? A magyarországi demokráciának több évszázados hagyománya van, csak a múltban még nem így hívták, hanem például székely és hajdú szabadságnak. Visszatérve a kérdéshez: a rendszerváltásra úgy felkészülni nem lehetett, ahogyan utólag elvárták volna, azaz miniszterelnök-jelölttel, miniszterjelöltekkel, államfőjelölttel, titkosszolgálattal. Voltak lehetőségeink, amiket kihasználtunk, és voltak, amiket nem – de ez az elődeinkre és utódainkra is igaz. Nem volt arra mód, hogy politikai értelemben iskolázzon valaki éveken át.
– Az ÉS-ben megjelent egy interjú Kis Jánossal néhány hete, szerinte az 1970-es évektől kezdve már mindenki készült, a közösségek formálódtak, és mindenki várta a nagy pillanatot.
– Inkább 1968-tól datálnám ezt a formálódást, mert érzületben a csehszlovákiai bevonulás, a gazdasági mechanizmus kudarca és ennek társadalmi visszhangja volt a fordulópont. Mindez azt bizonyította, hogy egy nagyon bársonyos forradalmat sem engednek kibontakozni, itt nincs mozgás, tényleg pártállami terror működik szovjet vezénylettel, és levernek bármit, ha kell.
Szerző: Vitéz Anita
Bővebben: Magyar Hírlap, Lakitelek Alapítvány
