Kincses dobozok
Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság
A NMI Művelődési Intézet Hajdú-Bihar Megyei Irodája 2018. június 14-én a „Van időnk” projekt keretében 13 Hajdú-Bihar megyei és 3 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közművelődési, közösségi művelődési szakember részt vételével látóutat szervezett Békés megye három településének közösségi művelődési jó gyakorlatainak megismerése érdekében.
Az Intézet Hajdú-Bihar megyei irodájának „Van időnk” projektje azzal a céllal jött létre ez év elején, hogy segítse a megye közművelődési, közösségi művelődési szakemberei számára a hálózati együttműködés létrejöttét és megerősödését. Emellett fórumot és fejlődési lehetőséget teremtsen az intézmények vezetői mellett munkatársak számára is. Feladatok között megfogalmazódott ‒ a szakmai kompetenciák fejlesztése mellett ‒ az intézmények nem vezető beosztásban lévő szakembereinek tudatos érzékenyítése, képessé tétele majdani szerepeik betöltésére, valamint az új munkatársak közösségi művelődést elősegítő szemléletének formálása is. A”Van időnk” projekt indokoltságát mi sem támasztja jobban alá, mint a korábbi évek kutatási eredményei, mely szerint a helyi közösségi művelődés intézményi képviselőinek jelentős része nem szakirányú végzettségű, többnyire nagy rendezvények megszervezésében látják munkájuk célját és értelmét. Az időben, feladatban leterhelt intézményvezetők nem látják biztosítottnak, hogy utánuk is lesz majd, aki e feladatot ellátja. Kevés alkalom kínálkozik arra, hogy ne csak a vezetők, hanem ahol van további munkatárs, az is részt vehessen tudásmegosztó, tudásgyarapító alkalmakon. A települések, térségek közötti együttműködés minimális szinten is alig van jelen.
A „Van időnk” projekt keretében ez alkalommal megrendezett tapasztalati tanulási program, azaz látóút, közvetlen célja, olyan Békés megyei közösségi művelődési jó gyakorlatok megismertetése a megye közművelődési szakembereivel, melyek inspirálóan hathatnak majd későbbi munkájukra, és melynek eredményeként a korábban tervezett szakmai műhelynapok új lendületet kaphatnak, a látottak és tapasztaltak közös értékelésével rendszeressé válhatnak majd a „Van időnk” műhelytalálkozói. A nagyszámú érdeklődés miatt az Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei irodája is bekapcsolódott e programba, biztosítva mikrobuszát valamint három munkatársát.
Békés megyében a szakmai delegáció első útja a vésztői Sinka István Művelődési Központ és Népfőiskolába vezetett. Csősz Ferenc, az intézmény vezetője fogadta és kalauzolta az intézmény tereibe, termeibe a csoportot. Ezen intézményi térlátogatás is számtalan információt hordozott. A látogatók az óriás molinót szemlélve következtethettek arra, hogy igen sikeres pályázó az intézmény, és hogy az Erasmus keretében megvalósult svéd ifjúsági cserekapcsolat, milyen izgalmas élményekkel töltötte fel mind a svéd, mind a vésztői fiatalokat. A bejárást követően Csősz Ferenc beszélt arról, hogy közösségi akarattal ‒ úgynevezett téglajegyek megvásárlásából és egyéb közadakozásból ‒ épült meg 1988-ban a Művelődési Központ, melyre minden vésztői mai is méltán büszke, és mint a résztvevők megtudták, a helyiek úgy fogalmaznak: „jog itt lenni”. Az intézmény a 1997. évi CXL törvény 2017 évi módosítását követően nevében is megjelenítette a Népfőiskolát, mely a város közművelődési jövő stratégiájának fontos eleme lesz. Az intézmény vezetője szólt arról, hogy a népfőiskola keretében a felnőttképzés, ismeretterjesztés, értékfeltárás, magyarságismeret, térségi nagyobb szerepvállalás és kulturális alapú gazdaságfejlesztés a fő cél, és vízióként szerepel a terveik között a közösségi tudásközponttá való válás, melyben a könyvtár, a Művelődési Központ és a Népfőiskola kiemelt szerepet vállal majd. A látogató képet alkothatott a település gazdag közösségi életéről, a tájegységi értéktár létrehozásának gondolatáról és megismerhette a vésztői értéktárba felvett értékek gyűjteményét. Jó gyakorlatként részletesen bemutatásra került a vésztői partnerségépítés és partneri kapcsolatok ápolása. Az intézmény vezetője bemutatta google naptárat, melyhez minden vésztői közösségnek hozzáférése van, és e felület segítségével az éves programjaikat egyszerűen tudják egyeztetni, az intézmény tereit más közösségi rendezvény számára biztosítani. Minden, az intézmény falai közötti működő és egyéb városi szintű közösséggel külön együttműködési megállapodást kötnek, mely tartalmazza, hogy mit nyújt az intézmény, miért előnyös ezen együttműködés életben tartása, és másrészről tartalmazza azt is, hogy mit adnak cserében a közösségek az intézménynek. Az időközben megérkezett polgármester, Molnár Sándor köszöntőjét követően arról szólt, hogy „ma már kevés a feltétel biztosítása, most már a lovasoknak meg kell tanulni lovagolni”. Majd bemutatta az „amink van”- t. Így szólt a vésztői közösségek számára rendelkezésre álló 1 millió forintos keretről, az önkormányzat által létrehozott szociális szövetkezet könyvelői szolgáltatásáról, melyet igen jutányos áron tudnak a civil szervezetek igénybe venni, városi és térségi hatókörű rendezvényekről tett említést és beszélt arról, hogy miért fontos számára és a város vezetése számára a közösségekkel való törődés, segítés, támogatás, fejlesztés. Dinamizmusa, hite és s
zemlélete nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra.
Ezzel az élménnyel telve egy rövid látogatást tett a Vésztő-Mágori Nemzeti Történelmi Emlékhelyen a csoport, majd útja Doboz nagyközségbe vezetett. Doboz nagyközségben Köves Mihály polgármester fogadta a csoportot a művelődési ház vezetőjével, Hídvégi Juliannával közösen. Polgármester úr a nagyközség bemutatásánál elmondta, hogy erősségük az összetartó közösség, a földrajzi fekvés, a történelmi múlt, a táji és helyi értékek, és a közszolgáltatások színvonala. A település gyengeségei között említette, hogy földrajzi elhelyezkedése erősség ugyan, de gyengeség a tekintetbe, hogy a környező városokba viszi el az embereket, gyengeség továbbá az út minősége, a gazdasági erőforrások (saját bevételek, iparűzési adó), a helyi munkáltatók hiánya.
Polgármester úr előadását követően Hidvégi Julianna intézményvezető beszélt arról a filozófiáról, mely munkájukat meghatározza; mely a Csapat, Kapcsolat, Örömszerzés, Szeretet, a Természetes Kultúra ( a természetes anyagok becsülete) a Hagyomány, a Testi, Lelki és Szellemi Harmónia szavakkal, fogalmakkal írható le leginkább. Úgy is mondhatni, hogy ez a hét csakra ‒ mely az emberi test egy-egy energia központját képezi ‒, a szakmai munkájukban, mint alapvetés van jelen. Ez, ami hittel, energiával és a mindig a megújulás képességével vértezi fel Őket. E rövid felvezetés után a látóút résztvevői számára egy dobozt adott át, jelképezve a település nevét: Doboz- t, azzal, hogy a Széchy Tamás Emlékház valamennyi helyiségét bejárva megismerkedhetnek majd mindazzal a tevékenységgel, mely a művelődési ház keretén belül történik, és mire ezt az utat, a kincses utat, bejárják, mindenki doboza megtelik Doboz kincseivel. E rendhagyó intézmény bemutatás, mely egy innovatív módszer is volt egyben, mindenki tetszését elnyerte. A kis állomásokon annyit időzve, amennyit érdeklődésük szerint igényeltek, szép lassan meg tudhatták a résztvevők, hogy a Mézes fesztivál ötlete hogyan merült fel először, és hogyan kerekedett ki mára egy nagy hagyománnyal rendelkező térségi fesztivállá, de totó és kirakó játékokban is elmerülhettek Széchy Tamás úszópápa emlékszobájának bemutatása közben, vagy éppen csuhéból fonhattak vagy karkötőt készíthettek miközben csendben arról kérdezhették a terek gazdáit, hogy: milyen rendszerességgel?, hányan?, honnan szerzik be az alapanyagokat?, vagy mennyire tudják a fiatalokat megnyerni és bevonni a hímző szakkör munkájába?Szó esett a helyi termelőkről is, így került a dobozba egy üveg méz és egy helyi sajtkészítő ízletes füstölt sajtja, de ott volt mellette Széchy Tamás egy gondolata könyvjelzőként, egy mézeskalács szív, mely a kézműves kör munkáját dicséri vagy egy csomag tea Oláh Andor receptúrája alapján
E néhány óra, melyet Dobozon tölthetett a „tanuló csoport”, bizonyította, hogy a jó gyakorlatokat így és ilyen rövid időkeretben is meg lehet ismerni. A dobozba rejtett tárgyak, a dobozi kincsek jó kezekbe kerültek! A búcsúzás pillanatait nehéz lenne itt szavakkal leírni. Valamennyi résztvevő energiaközpontja igazi szeretet és boldogság üzeneteket küldött: az átadó örült az értő, érdeklődő, és elismerő befogadó jeleinek, a befogadó átadhatta szeretete, tisztelete, figyelme és megbecsülése jeleit. Ezt az emelkedett hangulatot kellett életben tartania a békéscsabai Agora, a Csabagyöngye Kulturális Központ munkatársainak, mely nem is volt olyan kis feladat, de végül hibátlanul sikerült, hiszen az intézmény bejárását követően olyan izgalmas kérdések merültek fel, mint egy városrész közösségi életének fejlesztése, vagy a fiatalok megnyerése, egy kézműves falu koncepció kialakítása, melyek a látóút valamennyi résztvevőjének érdeklődését felkeltette.
Szente Béla, a Kulturális Központ igazgatója bemutatta az intézményt és munkatársait, akik szóltak a jaminai városrész közösségi házáról, az ott folyó munkáról, arról, hogy az ott élők magukénak érzik a házat, erős a helyi identitástudatuk, szívesen vállalnak akár önkéntes munkát is, hogy minél sokszínűbb és gazdagabb legyen közösségi programkínálatuk. Néhány évvel ezelőtt a Kulturális Központ munkatársai az ott élők körében közösségi felmérést kezdeményeztek, és hogy minél nagyobb legyen a választ adók, visszaküldők száma, nyereményeket is felajánlottak, ezzel is ösztönözve a részvételt. A közösségi felmérésről, annak eredményéről egy kiadvány is készült. Mezőmegyeren, Békéscsaba egy városrészében egy korábbi kutatásuk alapján az egy főre jutó kézművesek száma jelentősebb, mint más hasonló adottságú és lélekszámú településen. Nyilván ez az egyszerű tény lehet az alapja annak, hogy a munkatársak ‒ merészen ‒ egy valódi kézműves falut is álmodnak a jövőben maguk köré. Ezzel kapcsolatban Szente Béla elmondta, hogy a népi kézművesség a nyilvánvaló alap, ám a kreatív kézművesség felé is szeretnének nyitni, erre készül most egy fejlesztési tervük. Örömmel számolt be arról, hogy időközben egy egyesület is alakult, mely segíti e koncepció megvalósulását. Szó esett még a Munkácsy Emlékházról, mely egy kiválóan működő fotó műhelynek is otthont adott a Csabai Pálinka Klub mellett, melynek mára nemcsak a helyi pálinkafőzők, és pálinkafőzdék, de lelkes amatőrök is tagjai. Céljuk a kulturált pálinkafogyasztás népszerűsítésén túl a minőségi pálinkakészítés kultúrájának terjesztése is. Szóba került az egykori híres Tízek Klubja is, valamint hogy, hogyan kelt életre, hogyan jött létre a Nosztalgia Tízek Klubja, melynek programjait a klubtagok adják és része összejöveteleiknek a szórakozás is. A fiatalok megnyerése, új közösségi programokba történő bevonásuk nehézségeiről is szóltak a munkatársak, de arról is, hogy az interaktív játszóházaknak nagy sikere van és az élővíz csatorna partján, a stégen a kivetítéseknek is. E hosszúra nyúlt napon a látóút résztvevői sokat tanultak, sok ötlettel gazdagodtak, és az utazás során a Hajdú-Bihar megyei munkatársak is közelebb kerültek egymáshoz, jobban megismerték egymás munkáját, kapcsolatrendszerüket.
Azt, hogy kinek mivel telt meg a kincses doboza megtudható, ha felkeresik a bihari települések egyikét-másikát az elkövetkezendő időben. Tegyék bátran, ajánlom!
Katona Mária
Fotó: Angyal László
