A fiatal korában Dunaszerdahelyre költözött író szobra, aki a város egyik alapiskolájának és gimnáziumának is névadója, a sétálóutcában kapott helyet, s egy padon ülve ábrázolja őt. Vámbéry Ármin (eredeti neve: Wamberger Hermann) Szentgyörgyön született 1832-ben.
Szegény zsidó családban nevelkedett. Háromévesen lebénult a bal lába, ám felnőttként ennek ellenére is bejárta Belső-Ázsiát. Születése után édesapja meghalt kolerában. Mikor fiatal édesanyja újra férjhez ment, Dunaszerdahelyre költöztek. A helyi népiskolába járt 12 éves koráig. Szabóinasként dolgozott, majd a kocsmáros gyerekének házitanítója lett. Mivel tehetsége korán megmutatkozott, így tehetősebb ismerősei elhatározták, hogy segítségére lesznek a továbbtanulásában.
Középiskolás éveit a szentgyörgyi piarista gimnáziumban kezdte, majd a soproni evangélikus líceumban folytatta. 16 éves korára már folyékonyan beszélt héberül, latinul, franciául és németül, miközben tanulta az angolt, pár skandináv nyelvet, oroszt, szerbet és más szláv nyelveket. További tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte. Sok ismert gondolkodóval ismerkedett meg (Vörösmarty Mihály, Arany János). 1857-ben Isztambulba utazott Eötvös József báró támogatásával, ahol tanítóként dolgozott és megírta első művét, a magyar-török, török-magyar szótárt.
A cikk folytatása a Felvidék.ma portálon olvasható.
Fotó: Sziklai Krisztina/Felvidék.ma (A leleplezett szobor körül a támogatók)
