Közösségi művelődésben, ifjúsági területen, településfejlesztésben és közösségfejlesztésben dolgozók részvételével zajlott le az idei „Méltóságkereső” konferencia 2018. május 29-én a TIT Stúdió Egyesület székházában. A hagyományokhoz híven a konferencia keretében adták át a Beke Pál Emlékcímeket az arra érdemes elhivatott szakembereknek – idén az elismeréssel Hajnal László közösségfejlesztőt és Vojtek Edit nyugalmazott kulturális vezető főtanácsost, az orosházi ifjúsági önkormányzati munka segítőjét méltatták.
A konferencia fókuszában három kiemelt témaként az információs technológia fejlődése támasztotta új kihívások, a fiatalok helyzete és közösségi élete, valamint a társadalmi mobilitás előtt álló akadályok kerültek – a témákat az előadások mellett műhelymunkák és kerekasztal-beszélgetés által vizsgálhatták meg behatóan a részvevők. A tanácskozás különböző nézőpontokból világította meg azt is, hogy miképpen érdemes felkészíteni a jövő szakembereit az előttük álló feladatokra, kihívásokra.
A fórum a „Közösség, tér, település” címmel készülő főiskolai jegyzet bemutatásával indult – a közösségi funkcionális térhasználatot feldolgozó kiadványt Beke Márton, a jegyzet szerkesztője ismertette meg a részvevőkkel. A jegyzet fejezetei az építészet, a közösségi művelődés, a közösségfejlesztés és a településfejlesztés szempontjait egyaránt érvényesítik, valamint e területek együttműködésének lehetőségeit is bemutatják. A Makovecz Imre és Beke Pál szellemiségében íródott jegyzet célja, hogy a közösségi tereinkben ne az épület határozza meg a tevékenységet, hanem a tevékenység a térkialakítást.
Ságvári Bence, az MTA Társadalomtudományi Központjának tudományos főmunkatársa az információs technológia robbanásszerű fejlődésével szükségszerűen vele járó változásokról és azok következményeiről „A digitális én az információs társadalomban” címmel tartott előadást. Ennek során annak megválaszolásához adott korszerű szempontokat, hogy miképpen lehet valaki sikeres állampolgára a mai információs társadalomnak, hogyan viselkedhetünk felelős digitális állampolgár módjára. A digitális állampolgárság pilléreiként az infokommunikációs, technológiai kompetenciák meglétét és alkalmazását, a közösségi részvételt, az élethosszig tartó tanulást, valamin az emberi jogok és méltóság tiszteletben tartását jelölte meg Ságvári Bence, aki alapvetésként azt is megfogalmazta: ideje elvonatkoztatni a valós és a virtuális világ elválasztásától, hiszen mindkettőt valós, hús-vér emberek formálják.
Székely Levente, a Kutatópont kutatási igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos munkatársa a közelmúlt ifjúsági területen folytatott kutatásai eredményei mentén az ifjúság térhasználatáról, közösségi igényeiről és motivációiról beszélt „Új nemzedék, új igények” című előadásában. Az ifjúságról alkotott kép változásai mellett rámutatott, hogy a törzshelyekhez, közösségi terekhez való viszonyt az okostelefonon bonyolítható időmenedzsment, a folyamatos egyeztetés lehetősége változtatta meg. A helyi társadalmak szempontjából kiváltképp fontos helybenmaradási hajlandóságot illetően az előadó hangsúlyozta: a költözési vágyat nem az ifjúsági programok, szolgáltatások hiánya határozza meg, annál fontosabbnak bizonyult azonban a helyi munkalehetőség megléte. A fizikai terekhez már kevésbé kötődő fiatalok számára a helyi identitás megélése is marasztaló tényező.
A konferencia utolsó plenáris előadásaként Dr. Kovách Imre, az MTA Társadalomtudományi Központjának tudományos tanácsadója, az MTA doktora értekezett a társadalmi egyenlőtlenségek, társadalmi integráció, közösségek témakörében. Összefoglalta a társadalmi egyenlőtlenségek és a társadalmi integráció kutatásának új eredményeit – ezek központjában azok az integrációs mechanizmusok állnak, amelyek az egyének közötti együttműködés intézményi, gazdasági, kulturális motivációit fejezik ki külön hangsúllyal a normák, értékek és kapcsolatok hatására. A jelenkori társadalomban a közösségekhez tartozás és a kooperáció új formáinak a megértéséhez is a társadalmi integráció a kulcsfogalom.
Az előadások mintegy gondolatébresztőként szolgáltak a hozzájuk szorosan kapcsolódó, a témákat tovább vivő délutáni műhelymunkákhoz. Huszerl József közösségfejlesztő moderálta azt a workshopot, amely a virtuális és a valós közösségi terekkel, s ezen belül azzal foglalkozott, hogy miképpen tudunk lépést tartani az információs technológia fejlődésével és ebben segíteni a polgárokat. A részt vevő szakemberek egyetértettek abban, hogy a technológiának való ellenállás helyett a kompetenciafejlesztésre és a közös hang, közös fórum, közös célok megtalálására kell helyezni a hangsúlyt.
Vajda Árpád, az Alapítvány a Közösségi Hálózatokért elnöke műhelyében a fiatalok társadalmi részvételének, közösségi terekben és intézményekben való jelenlétének növelését, ösztönzését lehetőségeit járták körbe a részvevők, akik az intézmények, a döntéshozók és a felnőttek szerepvállalását, felelősségét is megvizsgálták a folyamatban.
Ditzendy Károly Arisztid, a HROD Közösségi Gazdaság- és Társadalomfejlesztési Központ igazgatója által vezetett műhelymunka a közösségi fejlesztő munka szerepét vizsgálta a társadalmi felzárkózásban és a térségi egyenlőtlenségek kiküszöbölésében. Elképzelhető-e, hogy a közösségi művelődés ténylegesen a társadalmi, gazdasági innováció hajtóerejévé váljon? A műhelyhez csatlakozók az eredményesség kulcsát az integrált közösségi tervezésben látták elsősorban.
A műhelyek összefoglalóit követően kerekasztal-beszélgetésre került sor: a délelőtt előadást tartó szakemberekhez csatlakozott Dr. Kleisz Teréz, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának egyetemi docense, valamint Kárpáti Árpád, az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezető igazgatója. A beszélgetés a közösségekkel ma foglalkozó aktív szakemberek, intézmények felelősségét hangsúlyozta a szakmai utánpótlás nevelésben, a szellemiség átadásában. A közösségszervezés alapszak 2017-es indulása révén immár körvonalazódik, kik igyekeznek a szakmába, milyen elképzelésekkel rendelkeznek, s milyen kihívásokkal fognak várhatóan találkozni – az ezekre való felkészítésnek nem elég a felsőoktatási intézmény tantermeiben megvalósulnia.
A konferenciát a Beke Pál Emlékcímek átadása koronázta meg. A Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesülete, a Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzati Társaság, a Közösségfejlesztők Egyesülete, a Magyar Comenius Társaság, az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. és a Települési Gyermekönkormányzatokat Segítők Egyesülete által alapított elismerés célja példaértékű közösségi, kulturális, művelődési és ifjúsági szervezetekben, intézményekben, hosszú ideje, adaptálható, innovatív tevékenységet végző szakemberek elismerése. Az emlékcímet 2018-ban Hajnal László közösségfejlesztő és Vojtek Edit kapta.
Hajnal László a városi közösségi művelődési feladatokon túl a falusi munkában is otthonos: egy alig 100 lelkes kis Szolnok megyei faluban, Óballán végez küldetésszerű munkát, többnyire önkéntesként több mint 15 éve. Ezen túlmenően, lakóhelyén, Törökszentmiklóson évekig a fiatalokkal dolgozott kitartóan – egy régi mozit: a Lukács mozgót élesztették újjá, s varázsoltak bele ifjúsági közösségeket. A 2000-es években éppen Beke Pál ajánlotta őt Szolnok város akkori vezetőinek figyelmébe. Néhány éve az NMI Szolnok Megyei Irodájának lett munkatársa, majd vezetője: jártas szinte valamennyi településtípus kulturális-közösségi feladataiban. Jelenleg a Cselekvő Közösségek program mentoraként, továbbá Törökszentmiklóson, egy roma integrációs programban is dolgozik, lényegében családmentorként.
A hagyományosabb népművelői/művelődésszervezői feladatokat és a közösségfejlesztést is elkötelezetten, alázattal végzi, ezeket tekinti igazi hivatásának. Különös értéke munkájának és magatartásának, hogy sosem sablonos megoldásokban gondolkodik, hanem nagy élet-igenléssel, érzékenységgel helyben találja meg azokat az ügyeket, hiányokat, lehetőségeket, erőforrásokat, amelyekre aztán reagál, és az általa kezdeményezett folyamatokat mindig egyben egy tanulási-fejlődési folyamatnak is tekinti, folyamatosan csiszolja, finomítja azokat.
Vojtek Edit a hazai gyermekönkormányzatok indulásának hajnalán egy országos tanulmányban olvasott először a gyermekönkormányzatiságról, majd talált egy pályázatot, amelyet az akkori Ifjúsági és Sportminisztérium írt ki ifjúsági érdekvédelmi szervezetek létrehozására. Ennek a nyertes pályázatnak köszönhetően 1997-ben hozta létre az országban már működő gyermekönkormányzatok mintájára a gyermek- és ifjúsági önkormányzatot Orosházán. A szervezet immár 20 éve folyamatosan és töretlenül működik. Meggyőződése volt, hogy a demokráciát tanulni kell, és ez elsősorban a felnövekvő generációnak lényeges. A gyermekönkormányzat munkájában semmilyen tisztséget nem vállalt (felnőtt segítő stb.), nem szerepelt a rendezvényeken, de a háttérből nyertes pályázatokkal segítette munkájukat és ápolta a kapcsolatot a fiatalok és az önkormányzat között.
Alig volt olyan feladata, amit rutinból végzett volna. Sokszínű munkáját mindig az igényesség, az empátia, a lelkiismeretesség és a legmagasabb elvárásoknak is megfelelni akaró szakszerűség jellemezte. A szó legnemesebb értelmében volt köztisztviselő, aki valóban példaértékű munkát végzett. Mint kulturális vezető főtanácsos ment nyugdíjba 2007-ben. Nyugdíjasként is kedves, közvetlen és változatlanul tevékeny ember. Közösségi kapcsolatai ma is széleskörűek.
Az elismeréshez szívből gratulálunk!
